Váradi Béla

Váradi Béla ferences atyáról szeretnék írni, aki nagybetegen is, kérés nélkül is segített - egy ilyennek magam is szemtanúja voltam : (alig bírt már járni, papucsban csoszogott ki, mindig ő tartotta utolsó erejéig a gyászmiséket, hogy kímélje testvéreit) és most leírom, amivel elkezdtem: nagy plébánia (Pasarét) lévén, mindig sok hívőre lehetett számítani a Balázs-áldáskor, még ha hétköznapra esett is. Mivel én akkoriban betegségem miatt a sekrestyéből vehettem részt a szentmisén, tanúja voltam, hogy  a mise után Béla atya nagy nehezen kicsoszogott papucsában, meggyújtotta a Balázs-gyertyákat, és kicsoszogott az oltárhoz - anélkül, hogy bárki szólt volna neki... Hátha elkél a segítség - gondolhatta - és azt ő is tudta, hogy a többiek is jó testvérek, és nem zavarnák...Igazi jó testvér volt. Hatalmas humora is volt, tele viccekkel - egyik testvér mesélte, hogy Béla atyának volt egy viccgyűjteménye, és amikor azt tapasztalta, hogy az ebédlőben lóg a növendékek orra, bedobott egyet-egyet - pusztán azért, hogy a testvérek el ne veszítsék derűjüket, mert erre a veszélyre még maga Szent Ferenc hívta fel a figyelmet. Béla atya számtalan egyéb szolgálatáról oldalakat lehetne még írni - kóstolóul ennyi is elég. Pedig nagy tudós volt, valahai tartományfőnök is - mégis igazi, egyszerű ferences testvér maradt, amíg csak élt. Egész életemben emlékezni fogok rá.