Szecsete László

Bűnösök-e a papok?
Szerény tudomásom szerint egy ember volt, aki ellenállt a bűnnek, maga a bárány, aki engedelmes volt a kereszthalálig.
Szent Péter az első egyházfő is háromszor tagadta meg mesterét mielőtt a kakas megszólalt.
Először is nézzük meg, hogy az egyház tanításai kinek, vagy minek mond ellen?
Kapcsoljuk, csak be a tévét, rádiót, mit látunk, hallunk?
Légy önmagad, mindent elérhetsz, csak vedd meg ezt meg azt, ezzel szemben az egyház tanítása, hogy ne itt a földön, gyűjts kincseket, hanem a túlvilágon, még Karácsonykor se vásárolj ajándékot, hanem szeresd, a családodat, mert az a legnagyobb ajándék.
Melyik az az egyház, amelyik nem adja össze az egyneműeket, kiáll az abortusz ellen, az anya jógaival szemben?
Hát ezt az egyházat kell lejáratni, hiteltelenné tenni, mert akkor, amit képviselnek, mondanak, az is hitelét veszti.
Ezért eddig, nem is érdekelt, az egész botrány.
De most, hogy olvastam, Böjte Csaba atya felhívását számba vettem azokat a papokat, akiket megismertem.
Eddig, nem is tulajdonítottam, nagy jelentőséget azoknak a csodálatos Embereknek, akik neveltek irányították a lelki életem kezdő lépéseit, de most ezúttal szeretném megköszönni, nekik, mindazt, az értéket, amit tőlük kaptam.
Marosvásárhelyen születtem, és kiskorom óta járok, templomba.
Az első pap akit megmertem „Gyula bácsi” Páter Pál Gyula és Mezei atya a Minoriták templomából. Akik a mindig mosolygós, szeretettet sugárzó papoknak ismertem meg.
Majd amikor nagyobb lettem nyaralásaink alkalmával ismertem meg a „pap bácsit” Léstyán Ferencet, aki a városunk belvárosi Keresztelő Szent János plébániájának volt a plébánosa. Ilyenkor, én voltam a ministránsa, és harangozója.
Így visszagondolva ő volt az, aki a kommunista diktatúra alatt irányította, hitünk, és nemzetünk egyik utolsó állva maradt várát. Ö volt az a pap aki, az állam biztonsági szervek (szekuritáté) tiltása ellenére is minden látogatási napon ott volt a korházban, és gyóntatta, áldoztatta híveit, építette Isten legszebb templomát, az embert. Ő volt az, akivel több év után találkoztam, és akár mennyi idős volt is, egyből a nevemen szólított, és azzal indította  a beszélgetést, hogy rég nem látott a misén.
Potyó Ferenc, aki az általános iskola alatt volt a hittan tanárom, a magvető, aki a hit magját vetette el bennem, és ő volt aki a felkészített az előáldozásra.
Majd Szecsete László, aki a középokolás koromban volt a hittan tanárom, aki fáradhatatlan munkájával dacolva az állam biztonsági szervekkel felrázta közönyükből a vásárhelyi középiskolásokat, aki mindenkihez személyre szóló üzenetet küldött melynek eredményeképpen megtelt a hittan terem, és kénytelenek voltunk a templomba, tartani az órákat. Hétről hétre mindannyian ott voltunk, az órán.
 Ott ismertem meg Bálint Lászlót, aki ott szolgált kispapként, csendes, hívatását végző pap, aki cukorbetegként született, és amikor a nemzetközi vöröskereszten keresztül kapott volna egy esélyt a vese átültetésre, de nem élt a lehetőséggel.
Majd az újonnan megalakult Szent Kozma és Damján, első plébánosa Nagy József, akinek az egészsége ment rá a templomépítésre, és a hívek nagy bánatára, ő kérte az áthelyezését, mert úgy érezte, hogy nem tud teljes emberként szolgálni, a szívműtétje után.

„Sajnos” nekem csak ilyen papokat sikerült megismernem, akik az életüket az Isten szolgálatára szentelték.

Szerző: Simon Laura | 2010. szeptember 23.