Szalai Gábor

Akik a családunkban nekünk gyerekeknek, papi mivoltuknál fogva, mint közeli rokonok, édesanyám bátyja Hartványi (Hartmann) János kapucinus atya, édesapám nagybátyja Somhegyi (Schweighardt) Veremund kapucinus atya voltak meghatározóak  a vallási neveltetésünkben. Abban hogy kihez tartozunk és kell tartoznunk olyanok voltak mint valami iránytűk .

Gyermekkoromban és ifjúkoromban ugyancsak egy kapucinus atya, Patonyi (Piller) Rudolf atya volt lelki életem helyes irányba terelgetője, aki csodálatos módon egyedül maradt meg kapucinus papként a háború utáni szétszóratástól majdnem egészen a rendszerváltozás utáni tatai rendház újbóli kapucinus rend kezébe adásáig, a tatai kapucinus templomban. Temesi  Paskál atyát sem akarom kifelejteni a sorból aki esketett minket, sokáig gyári munkásként dolgozott, nem gyakorolhatta papi hivatását.

A rendszerváltozás utáni atyák, Virágh János, Ámon Ottmár akik örökfogadalmas kapucinusként  az  elsők voltak akik halálukig a Tatai kapucinus templomban szolgáltak.

Mind szeretetreméltó a híveikért élő derék papok voltak. De ahogy Virágh János atya mondta, "akinek kolompot akasztottak a nyakába, annak az a dolga hogy rázza" ezért ezt a "kolompot" hadd rázzam meg egy kicsit Horváth (Karcsi) Valér bencés atyáért és Szabó István plébános atyákért is akik a közvetlen környezetemből lettek pappá, de plébánosunkért is Szalai Gábor atyáért és a tatai dandárnál szolgáló Horváth József atyáért is. Ők is becsültesen szívvel lélekkel teszik hivatásukból fakadó teendőiket. Nem tudom itt felsorolni mind akik egyházközségünkben, környezetünkben lelki vezetőink voltak. Csak annyit tennék még mondandómhoz, akik már elhunytak vegye föl szentjei körébe az Úr, a még szolgálókat pedi áldja meg az Úr!

Mindig eszemben van Virágh János atya csodálatos orgánumán a szentségimádáson mondott könyörgése: " adj nekünk (Uram) szentéletű papokat! Ehhez pedig had tegyem hozzá azt, és adj papjaikat szerető híveket ámen.