Szabó István
Szerző: Schweighardt Ottó | 2010. április 25. 17:38:57
Akik a családunkban nekünk gyerekeknek, papi mivoltuknál fogva, mint közeli rokonok, édesanyám bátyja Hartványi (Hartmann) János kapucinus atya, édesapám nagybátyja Somhegyi (Schweighardt) Veremund kapucinus atya voltak meghatározóak a vallási neveltetésünkben. Abban hogy kihez tartozunk és kell tartoznunk olyanok voltak mint valami iránytűk .
Gyermekkoromban és ifjúkoromban ugyancsak egy kapucinus atya, Patonyi (Piller) Rudolf atya volt lelki életem helyes irányba terelgetője, aki csodálatos módon egyedül maradt meg kapucinus papként a háború utáni szétszóratástól majdnem egészen a rendszerváltozás utáni tatai rendház újbóli kapucinus rend kezébe adásáig, a tatai kapucinus templomban. Temesi Paskál atyát sem akarom kifelejteni a sorból aki esketett minket, sokáig gyári munkásként dolgozott, nem gyakorolhatta papi hivatását.
A rendszerváltozás utáni atyák, Virágh János, Ámon Ottmár akik örökfogadalmas kapucinusként az elsők voltak akik halálukig a Tatai kapucinus templomban szolgáltak.
Mind szeretetreméltó a híveikért élő derék papok voltak. De ahogy Virágh János atya mondta, "akinek kolompot akasztottak a nyakába, annak az a dolga hogy rázza" ezért ezt a "kolompot" hadd rázzam meg egy kicsit Horváth (Karcsi) Valér bencés atyáért és Szabó István plébános atyákért is akik a közvetlen környezetemből lettek pappá, de plébánosunkért is Szalai Gábor atyáért és a tatai dandárnál szolgáló Horváth József atyáért is. Ők is becsültesen szívvel lélekkel teszik hivatásukból fakadó teendőiket. Nem tudom itt felsorolni mind akik egyházközségünkben, környezetünkben lelki vezetőink voltak. Csak annyit tennék még mondandómhoz, akik már elhunytak vegye föl szentjei körébe az Úr, a még szolgálókat pedi áldja meg az Úr!
Mindig eszemben van Virágh János atya csodálatos orgánumán a szentségimádáson mondott könyörgése: " adj nekünk (Uram) szentéletű papokat! Ehhez pedig had tegyem hozzá azt, és adj papjaikat szerető híveket ámen.
Szerző: murányi gyula | 2010. április 15. 18:13:42
Szinte mindent a papoknak köszönhetek. Cserhátszentiván- Pannonhalma – Nagyatád – Eger – Kóka - Rákosfalva – Sashalom, … papjairól évekkel ezelőtt szinte könyvnyi élményt írtam össze.
Ebből egy rövid idézet:
„Mátraszőllősön (Márk Alajos) kistarcsai internált, Csécsén (György Attila), Ecsegen (Bisztrai L.), Herencsényben (Zöldi Bua-Bua és Kalácska J.) börtönből szabadultak, Cserhátsurányban (Égi F.) és Szentivánon (Füles és Szegedi) feloszlatott szerzetesek voltak a plébánosok. Békeidőben a legnagyobb plébániák ünnepelt papjai lehettek volna. Mind sztár a maga nemében, de igazi csapatot alkottak. Volt kitől tanulnunk.”
S nehogy kimaradjon a palotási születésű Szabó István, Forrai Botond, Tibold Attila, Lajos atya, Tóth Pista bácsi, Schlachta István, Váradi József, Pipi bácsi, Finta Lajos, Richárd, Zénó, Ágoston fr., …
Szerző: Péter | 2010. április 12. 14:55:39
Hálával tartozom Csontos Ferenc atyáért, aki egy átkos rendszerben megtartott a szűk ösvényen.
Hálával tartozom osztályfőnökömért, Szabó Istvánért, aki megtanított arra, hogy tiszteljem a személyt.
Hálával tartozom a kecskeméti Piarista atyákért, akik elkötelezték magukat a mi tanításunkra.
Hála Jávorka Lajosért, aki megmutatta, hogy lehet megalkuvás nélkül élni.
Hála Bíró Lészlóért, aki sohasem ítélte el az embert.