Somogyi Laci

Szerző: Kuthi Krisztián | 2010. április 12. 11:13:58

Annyi jó pappal és szerzetessel találkoztam életemben, hogy nem is tudom őket mind felsorolni. Név szerint megemlítenék közülük párat:

Somogyi Laci bácsi, a Havanna lakótelep közösségének első plébánosa hatalmas szívvel szolgálta a rá bízottakat. Halála után is személyét és munkásságát széles körben hála, tisztelet és elismerés övezi.
Őt követte Nagy Károly atya, aki erős lélekkel szervezte újjá a közösségi életet.
Dúl Géza atya káplán volt nálunk, őt személyesen nem ismertem, de mindenki csak nagyon pozitív élményekkel mesélt róla.
Káplánként megfordult nálunk még Gödölle Márton, Szabon Gábor, Mékli Attila, és Repcsik Gyula atya, akik a fiatalok vezetését lelkiismeretesen és lelkesen végezték.
Ugyanez mondható el Czap Zsolt és Gável Henrik atyákról, akik a kerületben végeznek szolgálatot.
Tóth Bertalan új plébános a közösség megújításán felül heti rendszerességgel vállalta, hogy kiszolgáltatja a szentségeket a Jahn Ferenc Kórházban a betegeknek.
Megfordult még nálunk kisegítőként Kovács Gábor atya, akinek nagy tudásához szelíd alázat párosul.
Török Antal atya szintén segítőként idős kora ellenére fiatalos karizmával tesz tanúságot Isten szeretetének erejéről.
Kőbányára kerülve megismertem Balogh Attila atyát, aki a hatalmas főplébánia új plébánosaként nagy lelkesedéssel és szeretettel szervezi újjá a közösségi életet.
Zsámbékról, majd Gödöllőről ismerem Balogh Piusz premontrei szerzetes pap tanárt, aki a fiatalok nevelését és közösséggé formálását nagy figyelmességgel és elszántsággal végzi.
Janig Péter atya kórházlelkész szervezésében vehettem részt egy Medjugorje-i zarándoklaton, ahol egy hétre egy szobába kerültem vele és egy kántor fiúval, Lacival. Ez idő alatt megtapasztalhattam az atya komoly elhivatottságát az Isten szolgálatában és az emberek segítésében. A betegek és szenvedők lelki vigasztalását nagy buzgalommal végzi.

Végezetül kiemelném, hogy én és környezetem tapasztalata is az, hogy egyikük se élt vissza soha mások bizalmával. Mindegyikükről határozottan elmondható, hogy nagy szeretettel és odaadással végzik szolgálatukat.

Szerző: andrásmargit | 2010. április 26. 11:23:47

„Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem.” (Weöres Sándor)

Igazi, hálás örömmel teli élmény visszatekinteni azokra a papokra, szerzetesekre, közösségekre, melyeket a Jóisten kegyelme valahogy mindig a legjobb pillanatokban, életszakaszokban állított mellém. Közösségek, melyek valódi megtartó-erővel bírtak és bírnak, lelki atyák (Dúl Géza atya, Somogyi Laci bácsi, Nagy Károly atya, Varga Ottó atya, Gödölle Márton atya és még hosszan-hosszan sorolhatnám, akik „csak” egy lelkigyakorlat, szentgyónás, vagy zarándoklat alkalmával adtak valamit a Maradandóból), szerzetesek, szerzetesnővérek, akik a Szentlélekben vezettek és vezetnek.

Csak néhány, velük kapcsolatosan papírra vetett mondatot ragadnék ki ifjúkori naplóimból:

„Eddig is ismertem már néhány csillagot, de most, most valóban egy új világ nyílt meg számomra. A különleges csillagász mindegyiket név szerint ismerte. Otthon volt köztük, mesélt róluk, lelkesen, lángoló szívvel. … Az égiekre irányította figyelmemet, a csillagösvényekre, megélt valósággá téve a Jézus hirdette evangéliumot.”

„Elhozta számomra az Örök - Kerek – Erdő titkos üzenetét… Egy igazi követ volt, abból a Csodaszép Országból…”

És Egyházunk csodás szépsége az a sokszínűség, ahogyan a benne élő közösségek, lelkiségi mozgalmak csakúgy, mint papjaink, a maguk különböző karakterében, lelki alkatában, „olykor a déli cédrusok temperamentumával, olykor a szomorúfüzek mélabújával, a jegenyék tiszteletet parancsoló méltóságával, a tölgyek hagyományőrző barázdáltságával, a törpefenyők igénytelenségével vagy az örökzöldek végtelen fiatalságával, mind-mind az Isten országát hirdetik, töretlen hűséggel."

Áldja meg őket az Úr, hogy még sok-sok lelket vezessenek mind mélyebb hitre, sok-sok szemet nyitogassanak az Egyetlen Fényre.