Pogány János

Legteljesebb mértékben egyetértünk azokkal, akik felemelik szavukat az Egyház és papjai védelmében, és tiltakoznak a média lejárató kampánya ellen! Leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy néhány bűnössel azonosítsák az egész papságot, hogy vádjaikat kiterjesszék az Egyház egészére, és hogy vádaskodásukkal a Pápát is célba vegyék!

Egyetértünk a francia katolikus értelmiségiek tiltakozó levelével, és mindazzal, amit az általunk és környezetünk által is nagyra becsült ferences atya, Böjte Csaba tesz annak a túlnyomó többségnek a védelmében, akiket most a megtévedtek ügyének ürügyén vádolnak és elítélnek. Mi nem találkoztunk olyan pappal, aki bármilyen vonatkozásban "ferde hajlamú" lett volna, hanem csak olyanokkal, akik életük példájával is a tanításuk és az Egyház által képviselt erkölcsi értékek megvalósítói voltak. Pedig hetven feletti éveink során igen sok világi és szerzetes papot volt módunk megismerni, akikre nagy hálával és tisztelettel emlékszünk. Ezek közül is kiemelkednek a Budai Ciszter Gimnáziumban működő paptanárok, az akkori igazgató, Brisits Frigyes vezetésével, vagy a Krisztinavárosban a fiatalok lelki vezetőjeként szolgáló Liska Zoltán atya, vagy a felső-krisztinai templomban megismert lelkipásztorok: Greksa Ferenc, Haid Árpád, Gál Ferenc, akik a kötelező papi szolgálaton felül az ifjúság minden korosztályának nevelésében, oktatásában, a velük való rendszeres foglalkozással valóságos missziót teljesítettek a kommunista üldöztetés éveiben is.De meg kell emlékeznünk a piarista Pogány János tanár úrról, aki a Rákosi korszakban - titokban - hittanórákat adott nekünk. Említést érdemelnek a budai és az esztergomi ferences rendi atyák, különösen Hegedűs Kolos atya, valamint a Budakeszin megismert Németh László plébános úr, aki a legnehezebb időkben is sokat tett a városért (nemrég díszpolgárrá is választották), a katolikus oktatásért, kiemelten a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium létrehozásáért, a domonkos nővérek rendházának létesítéséért, általában az itteni katolikusok lelki gondozásáért. Még további neveket is említhetnénk, de talán ennyi is elég annak igazolására, milyen sok jó és elismerésre méltó lelkipásztor működik az Egyház és a hívek szolgálatában. Reméljük, hogy még sokan elmondják kedvező tapasztalataikat, és ennek nyomán ez lesz az általános vélemény a katolikus papság megítélésében.

Imádkozzunk sokat a jó papokért, de a megtévedtekért is, - az ítéletet pedig bízzuk Istenre.