Oresztész Atya

Oresztész atya –

A nyolcvanas évek első felében jártam a győri bencés gimnáziumba. Akkor is tudtam, és most majd harminc év távlatából visszanézve is érzem, hogy páratlan lehetőség, nagyszerű időszak volt az életemben. Mint legtöbb iskolatársamat, és mint a legtöbb kamaszgyereket leginkább a középiskolás évek tettek azzá, ami vagyok. Kamaszkorban vagyunk a legfogékonyabbak, és nagyszerű környezet faragott embert belőlünk. Legtöbb tanárunk bencés szerzetes volt, és ilyen közelségből sok emberi gyengéjüket megismertünk, mégis örültünk, hogy ők irányítanak bennünket. Bár az ország egyik legjobb iskolájának számított a gimnázium, nem volt elitiskola. Osztályunk majd fele falusi parasztgyerek volt, ám tanáraink a negyedik év végére egyetemistákat, főiskolásokat faragtak belőlünk. És nemcsak a tárgyukat tanították meg, fizikaórán is tanítottak erkölcsi tartást, vagy földrajzórán a kommunizmustól eltérő politikát. Gyengeségeik mellett is nagyszerű emberek voltak: szerzetesként igyekeztek mélyebben megélni a kereszténységüket, és mivel nem volt családjuk, több figyelmet szentelhettek a diákoknak.

A sok nagyszerű ember közül egyet, Oresztész atyát, a matematikatanáromat különösen szerettem. Elég lenne csak azt leírnom, hogy a nyolcadik osztályban négyes voltam matekból, és fél év múlva listavezető voltam egy országos matematikaversenyen. Bár Oresztész atya bánatára nem lett belőlem matematikus, ez az élmény olyan energiákat szabdított fel, amelyek aztán segítettek, hogy más irányban is megálljam a helyemet. Ugyanakkor elgondolkodom, hogy hány hozzám hasonló gyerek volt, akiben ott lapult valamilyen tehetség, és sohasem fedezte azt fel senki.

De mi is történt a gimnázium első néhány hónapja alatt? Orresztész atya mindig mosolyogva, páratlan lelkesedéssel tanította végig az órákat. Olyan lendülettel, hogy egy másodpercbe sem jutott eszünkbe unatkozni. Aki akarta, délután elmehetett hozzá, és ő foglalkozott vele még egy kicsit. Az igazán nagyszerű dolog azonban az a szeretet volt, amivel mindenkit segített. Egy kamaszodó gyereknek minden teljesítményen túl az a legfontosabb, hogy megérezze, hogy bíznak benne, hogy szeretik.