Nagy Károly - Budapest
Szerző: Ferenczy Zoltán | 2010. május 06. 13:04:14
Életem jelentős fordulatát: megtérésemet, életem (életmódom) gyökeres megváltozását köszönhetem Dr. Tomka Ferenc atyának, aki akkor - az 1970-es évek derekán - az Egri Szemináriumban tanított. A körülötte alakuló ifjúsági csoport lényege az Evangélium, Jézus mondatainak valóra (életre) váltása volt a mindennapokban. Iskolában, otthon, játék, tanulás, és munka közben egyaránt. Ezen a módon az Evangéliumot, mint az Élet Könyvét, mint a Szeretet titkainak feltárulkozását fedeztük fel, fiatalos lendülettel, személyes- és közösségi életünkben egyaránt. Feri atya jó példával járt előttünk, ő volt az első, aki konkrét tettekkel szeretett bennünket, és szellemi-lelki kvalitásaitól függetlenül egyenrangú testvérként bánt velünk, és Jézus szeretetében ténylegesen azok is voltunk. Azok az évek nagyon sokunk számára meghatározóak voltak (mind a mai napig) hivatásunk és életutunk kialakulásában, az elindult Jó kibontakozásában, a hűséges megmaradásban. Az akkor megszületett Közösség kitágult, sok-sok taggal bővült, és ma is él, és Isten Országáért dolgozik. Időközben sok más atyával is megismerkedtem (megismerkedtünk), és a méltó tisztelet megtartásával igazán közeli testvéri kapcsolatban élünk és dolgozunk.
Kiss Imre atya, Szeged,
Perlaki Flóri atya, Szeged,
Balogh József atya, Szeged,
Balogh Gyula atya, Eger,
Csáki Tibor atya, Monor,
Szekeres Mihály atya, Mende,
Turai János atya, Máriabesnyő,
Szecsődi Péter atya, Gödöllő,
Jávorka Lajos atya, Tiszakécske,
Vangel Imre atya, Kunszentmiklós,
Szabó József atya, Kuszentmiklós,
Nagy Károly atya, Budapest,
Mándy Zoltán atya, Eger...
És természetesen bocsánatot kérek mindazoktól, akiket kifelejtettem!!!
Fentiekalapján köszönetet mondok minden papnak, akikszemélyesen az én életemben, illetve rokonaim, barátaim (és mindannyiunk) életében is meghatározó módon voltak a JÓ HÍR hirdetői, képviselői, és megtestesítői, akik világunk jobbá, szebbé, lelkibbé - és így emberibbé is - tételéért fáradnak, dolgoznak, és szeretnek. A köszönet mellett imádkozom is értük, továbbá a magam helyén ugyanennek a JÓ HÍRNEK - Jézus életének és jelenlétének bennünk és közöttünk - a részese, megélője, hordozója próbálok lenni Velük együtt.
Szerző: andrásmargit | 2010. április 26. 11:23:47
„Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem.” (Weöres Sándor)
Igazi, hálás örömmel teli élmény visszatekinteni azokra a papokra, szerzetesekre, közösségekre, melyeket a Jóisten kegyelme valahogy mindig a legjobb pillanatokban, életszakaszokban állított mellém. Közösségek, melyek valódi megtartó-erővel bírtak és bírnak, lelki atyák (Dúl Géza atya, Somogyi Laci bácsi, Nagy Károly atya, Varga Ottó atya, Gödölle Márton atya és még hosszan-hosszan sorolhatnám, akik „csak” egy lelkigyakorlat, szentgyónás, vagy zarándoklat alkalmával adtak valamit a Maradandóból), szerzetesek, szerzetesnővérek, akik a Szentlélekben vezettek és vezetnek.
Csak néhány, velük kapcsolatosan papírra vetett mondatot ragadnék ki ifjúkori naplóimból:
„Eddig is ismertem már néhány csillagot, de most, most valóban egy új világ nyílt meg számomra. A különleges csillagász mindegyiket név szerint ismerte. Otthon volt köztük, mesélt róluk, lelkesen, lángoló szívvel. … Az égiekre irányította figyelmemet, a csillagösvényekre, megélt valósággá téve a Jézus hirdette evangéliumot.”
„Elhozta számomra az Örök - Kerek – Erdő titkos üzenetét… Egy igazi követ volt, abból a Csodaszép Országból…”
És Egyházunk csodás szépsége az a sokszínűség, ahogyan a benne élő közösségek, lelkiségi mozgalmak csakúgy, mint papjaink, a maguk különböző karakterében, lelki alkatában, „olykor a déli cédrusok temperamentumával, olykor a szomorúfüzek mélabújával, a jegenyék tiszteletet parancsoló méltóságával, a tölgyek hagyományőrző barázdáltságával, a törpefenyők igénytelenségével vagy az örökzöldek végtelen fiatalságával, mind-mind az Isten országát hirdetik, töretlen hűséggel."
Áldja meg őket az Úr, hogy még sok-sok lelket vezessenek mind mélyebb hitre, sok-sok szemet nyitogassanak az Egyetlen Fényre.
Szerző: Kriszti | 2010. április 12. 22:24:42
Hála Tomka Feri (Bp. Kápmegyer) atyának, aki támogatta édesanyámat abban, hogy megszüljön és felneveljen, noha a saját apám, nagyszüleim stb. is le akarták beszélni róla. Tőle tanultam, hogy lehet az apró dolgokat alázatosan, szeretettel tenni, és hogy néha nagy erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy a jó úton haladjunk - őszinte, olykor kemény szavai tiszta fényt gyújtottak a szívemben.
Hála Jávorka Lajos (Kecskemét) atyának az építő beszélgetésekért, gyónásokért. Volt egy nehéz helyzet a családomban, amiért együtt imádkoztunk, aztán együtt örülhettünk, amikor megoldódott! Ritkán találkozunk, de elég egymás szemébe nézni, és tudom, hogy számíthatok rá.
Hála Valuch István, Mándy Zoltán, Balogh Gyula (Eger) atyáknak, akik felkészítettek az elsőáldozásra, bérmálkozásra, megtanítottak az egyházi énekekre, elmagyarázták nekem a felfoghatatlan titkokat... otthont teremtettek nekem az egyház családjában.
Hála Buda Péter (Eger) atyának a jókedvéért, és hogy kölcsönadta Kispál lemezét :)
Hála Nagy Károly (Bp. Rózsafűzér Királynéja) atyának, aki szüntelenül fáradozik azért, hogy a fiatalok megtalálják hivatásukat, hogy a családok szeretetben maradjanak együtt, hogy a plébánia igazi -Jézussal-élő közösség legyen...
Hála Katona István (Eger) atyának bölcs tanácsaiért, a sok biztatásért, amivel gyónás után új lendületet kaptam.
Lehet, hogy kihagytam valakit... Összességében elmondhatom, hogy sok hiteles papot ismerek, akik számomra példaképek. Nem pusztán elméleti tudást kaptam tőlük, hanem jótanácsokat az ÉLETre, gondra-bajra-örömre-fogadalomra-kudarcra.
Nagyon kell vigyáznunk a papjainkra, imádkozni értük, segíteni őket munkájukban, mert nem könnyű a feladatuk! Igaz, megkapják hozzá a kegyelmet Istentől, de ez csak a kölcsönösségben tud kibontakozni. Isten áldja meg őket, hogy ki tudjanak tartani a hivatásukban.
Szerző: Kuthi Krisztián | 2010. április 12. 11:13:58
Annyi jó pappal és szerzetessel találkoztam életemben, hogy nem is tudom őket mind felsorolni. Név szerint megemlítenék közülük párat:
Somogyi Laci bácsi, a Havanna lakótelep közösségének első plébánosa hatalmas szívvel szolgálta a rá bízottakat. Halála után is személyét és munkásságát széles körben hála, tisztelet és elismerés övezi.
Őt követte Nagy Károly atya, aki erős lélekkel szervezte újjá a közösségi életet.
Dúl Géza atya káplán volt nálunk, őt személyesen nem ismertem, de mindenki csak nagyon pozitív élményekkel mesélt róla.
Káplánként megfordult nálunk még Gödölle Márton, Szabon Gábor, Mékli Attila, és Repcsik Gyula atya, akik a fiatalok vezetését lelkiismeretesen és lelkesen végezték.
Ugyanez mondható el Czap Zsolt és Gável Henrik atyákról, akik a kerületben végeznek szolgálatot.
Tóth Bertalan új plébános a közösség megújításán felül heti rendszerességgel vállalta, hogy kiszolgáltatja a szentségeket a Jahn Ferenc Kórházban a betegeknek.
Megfordult még nálunk kisegítőként Kovács Gábor atya, akinek nagy tudásához szelíd alázat párosul.
Török Antal atya szintén segítőként idős kora ellenére fiatalos karizmával tesz tanúságot Isten szeretetének erejéről.
Kőbányára kerülve megismertem Balogh Attila atyát, aki a hatalmas főplébánia új plébánosaként nagy lelkesedéssel és szeretettel szervezi újjá a közösségi életet.
Zsámbékról, majd Gödöllőről ismerem Balogh Piusz premontrei szerzetes pap tanárt, aki a fiatalok nevelését és közösséggé formálását nagy figyelmességgel és elszántsággal végzi.
Janig Péter atya kórházlelkész szervezésében vehettem részt egy Medjugorje-i zarándoklaton, ahol egy hétre egy szobába kerültem vele és egy kántor fiúval, Lacival. Ez idő alatt megtapasztalhattam az atya komoly elhivatottságát az Isten szolgálatában és az emberek segítésében. A betegek és szenvedők lelki vigasztalását nagy buzgalommal végzi.
Végezetül kiemelném, hogy én és környezetem tapasztalata is az, hogy egyikük se élt vissza soha mások bizalmával. Mindegyikükről határozottan elmondható, hogy nagy szeretettel és odaadással végzik szolgálatukat.
Szerző: Malustyik Ibolya | 2010. április 11. 15:16:38
Az előttem szólókhoz csatlakozva én is köszönetet mondok Böjte Csaba atyának, akinek üzenete rögtön a szivemhez szólt.
Én is gondolom, hogy a jónak is hangot kell adnunk mindig. a papok áldozatos munkájáért mindenképpen köszönettel tartozunk. Az én személyes életemben,és a családoméban is sok köszönettel tartozunk a körülöttünk élő papoknak.Egyetemista koromban nagyon sokat kaptam Kiss Imre atyától, aki ifjusági csoportot vezetett, és a katekizmus felnőtt megértését segítette, aztán Nagy Károly atya, aki a házasságra készített fel minket, bölcsa tanácsaival az ÉLET-re kaptunk útmutatót, Jávorka Lajos atyától a tiszta szeretetet tanulhattuk, 12 éven át egyházközségünk plébánosa Rónaszéki Gábor atya volt, aki személyes példáján keresztünk az Istennel való kapcsolat megerősítését segítette, mellette igazi testvérként szeretett mindenkit.
Hálát adunk Istennek, hogy a papságra hívó Szavát , van aki meghallja, és szivével és tetteivel Isten üzenetét közvetiti ma is a világ számára. Áldás kísérje őket útjukon.
Szerző: Katalin Anna | 2010. április 09. 22:21:13
Számomra meghatározó volt néhány pap, szerzetes atya, nővér élete. Akiket volt szerencsém megismerni-tanítványként, plébánián, táborozások alkalmával-mind kiválló ember, példakép. Sokat köszönhetek nekik.
Hitem fejlődésének kronológiáját tekintve a következő személyek Ők: Kerényi Lajos atya, Neumajer Zoltán atya, Klára nővér és Beáta-Mária nővér (Nyolc Boldogság Katolikus Közösség), Neumajer Zoltán atya, Nagy Károly atya, Rédly Elemér atya, Egresits Ferenc atya, Bakos Gergely OSB. Jó, hogy Ők vannak!
Isten áldja meg papjainkat, szerzeteseinket!