Mihály Atya
Szerző: Huszár Attila | 2010. április 07. 13:02:50
22 éve rendszeresen találkozom papokkal. Egy sem volt közülük rosszindulatú, vagy visszataszító, főleg nem "beteg".
Emlékszem első, de életemet merőben maghatározó találkozásomra Benei György atyával, aki a "Budai Ferenceseknél" az Országúti Plébánia melletti Ferences rendházban fogadott lelki beszélgetésekre. György atya minden idejét fiatalok lelki gondozásával töltötte. Sok barátom is járt hozzá. Soha senki! Nem tapasztalt sem György atyával, sem más ferences atyával kapcsolatban semmilyen visszataszító tettet, de még ráutaló magatartást sem.
Kaptam viszont nagyon sok lelki támaszt, tanácsot és tanítást. Általa jobb emberré váltam!
György atya eskette össze szüleimet, akik meg kívánták szentelni hosszú házasságukat. Ő készített fel az elsőáldozásra, a bérmálkozásra. Később menyasszonyommal együtt jártunk hozzá jegyes előkészítésre és esküvőnkön is Ő volt A PAP. Első fiamat Domonkost még Ő keresztelte. Sajnos Kristóf keresztelőjét már nem érte meg közöttünk.
Ezután plébánosunk Márton Mihály atya lett a lelki vezetőm, barátom. Tőle is sokat tanultam. Kitartást, szorgalmat, keménységet magammal és elnéző kedvességet másokkal szemben. Ma is fülemben csengnek szavai: „Attila! Nem megállni, mindig haladni! Mert a lelki élet, olyan mint egy jeges domb, aki meg áll visszacsúszik!”
A Szentmihályi káplánnal is volt szerencsém közelebbről megismerkedni, akivel később nagyon jó barátok lettünk. Tőle is sokat tanultam.
A karizmatikus mozgalomban, és a Cursillo közösségben is sok papot megismertem, kivétel nélkül nagyszerű emberek. EMBEREK, ezért az emberekre jellemző hibákkal küszködnek Ők is, de NEM jellemző rájuk, amit mostanában próbálnak rájuk erőltetni.
Nagyon bánt, hogy az utóbbi hetekben néhány elbukott és szörnyű tettet elkövető pap miatt az egész egyházat gyalázzák! Az egyház emberekből áll. Ezért az emberek gyarlóságai jelen vannak benne. De ki kell-e dobni, szét kell-e marcangolni egy fehér köpenyt, ha egy kis folt került rá, vagy ha eltört egy gombja?
A világban ma túlárad a bűn, ami hat ránk, keresztényekre is. De hiszek benne, hogy a Mennyei Atya túláradó kegyelemmel ellensúlyozza ezt a helyzetet és kiutat mutat számunkra.
Végezetül kérlek benneteket, imádkozzatok időnként papjainkért, akik a nehéz helyzet ellenére is vállalják ezt a hivatást!
Szűz Mária, papok mennyei édesanyja, könyörögj érettük! Ámen
Szerző: Rózsásné Kubányi Andrea | 2010. április 15. 15:04:45
Gyermekkorom meghatározó lelkipásztora volt Vigassy Mihály atya, akinél sokat ministráltam a Törökőri kis Szent Teréz templomban. Majd Kántorképzőn megismerketdtem Jáki Sándor Teodóz atyával, akinek humora és nagy tudása mindig emlékezetes marad számomra. Sokat tanultam tőle.
Szeretettel emlékszem Dr. Sík Zoltán atyára, aki a Domiban a "nehéz időkben" összefogta a családokat, oktatta a gyerekeket, "állta a sarat" a fiatalok szervezkedéseiért. Örülök, hogy évekig közreműködhettem a szentmiséin, mint gitáros és orgonista.