László Gábor

Nem lenne teljes az életemet meghatározó papokról a beszámolóim sora, ha László Gáborról, a Paterról nem írnék. Ő is a Regnumban szolgált a magyar egyházüldözés éveiben. Akkor vette át a mi kelenföldi csoportunk vezetését, mikor a sajátjaink, Réthy László, Emódy László, Keglevich István már börtönben ültek vagy megfosztattak egyházi szolgálatuk teljesítésének hivatalos lehetőségétől. Szüleim tették lehetővé, hogy hetenként a mi lakásunkban találkozzunk - milyen bátorság kellett ehhez a hatvanas években, a nálunk is lezajlott házkutatás, egy társunk kitiltása Budapest összes egyeteméről és egyéb atrocitások után. László Pater dogmatikát tanított és a házasságra készítette fel a huszas évei elején járó csapatunkat. Felnőttként kezelt minket. Soha nem felejtem el bölcs tanítását a szülők együttműködésének alapelvéről: Papa-Mama egy cég! Ne vitatkozzunk főleg ne a gyerek előtt! Persze ott volt évtizedekkel később Édesanyám gyászmiséjén és temetésén. A Mindenszentek Templomában, Farkasréten szerényen meghúzódott a bejárat melletti benyilóban, nem vett részt a szentmise előtti szokásos beszélgetésben. Készült! De aztán ő "kommentálta" a szentmisét (Bajcsy Lajos atya, szintén Regnumos, celebrálta). Egy-egy akkori mondata örökre megvilágította számomra, mit is jelent a Bűnbocsánat, a Felajánlás, az Átváltoztatás és az Áldozat/Áldozás! Csak mellékesen 2004-ben megkapta a Hit Pajzsa díjat.

http://szentkoronaradio.com/blog/noika/2009_02_27_egy-igaz-pap

Aztán az érte mondott gyászmisén a Szent József templomban találkoztam vele újra (ugye nem véletlen, ő volt a szerényen meghúzódó. de bölcsen utat mutató, Fiát és annak Édesanyját pajzsként védő Szent József mai ikonja). A gyászmise végén valami indíttatásra ottmaradtam és kértem az Urat és László atyát, hogy vigyázzanak rám. Olyan örömöt és békességet kaptam a szívembe, hogy percekig csak zokogni tudtam. Köszönöm Pater és köszönöm Istenem, hogy ilyen papot adtál a legnehezebb években Magyarországnak!