Lajos Atya
Szerző: Zsófi | 2010. április 12. 16:33:17
Nagyon sok a Jóistent valóban igazán, mély küldetéstudattal
szolgáló atyával találkoztam eddigi életem során, amiért hálás vagyok!
Közülük most 2 atyáért szeretnék külön hálát adni, akik közvetlen szerepet játszottak a megtérésemben Istenre találásomban:
Kerényi Lajos atya és Tampu- Ababei József atya. MIndketten egyben példaképeim is, sok mindenben.
Lajos atya, nagy szeretettel fogadott a gimnáziumban, annak ellenére, hogy még csak megkeresztelve sem voltam--nem ítélt meg, hanem annál buzgóbban oktatott, tanított.
Mind a mai napig lehetőségem van vele hetente találkozni,
a pénteki kórházazások alkalmával és látni azt az örökös, fiatalos lendületet, lelkesedést ahogy még 82 évesen is a betegek és fiatalok felé fordul.
Lehet, hogy valaki azt hinné, túlzásba esek, de gyakorlatilag olyan embernek ismertem meg(s aki nem hiszi, járjon utána :), akit egyszer szentté lehetne avatni!
József atya Rózsák terei szolgálata során segített valóban, mélyen megismerni és hinni a szentgyónás szentségét,
megtapasztalni az Isten irgalmas szeretetét és békéjét. Életreszóló tanításokat kaptam ezekben az években. Az egyszerű, de mély, ítéletet soha nem mondó prédikációi segítettek jó irányvonalt venni és eligazodni az élet útvesztőiben. A jóságos, elfogadó Isten képét tárta elénk, közösségünk elé.
Ezen kívül hálát szeretnék adni külön azokért az atyákért, akik a sörédi beteg gyerekekkel való tábort felvállalták és akárcsak egyszer is eljöttek misézni a nyári turnusok alkalmával. A gyerekeknek ez mindig egy világot jelent!!
Köszönettel: Gróf Zsófia
Szerző: B. Kiss Krisztina | 2010. április 16. 21:53:02
Gyerekkorom plébánosa volt Dr. Nagy István. Fiatal, energikus, nagy tudású, stramm fizikumú, lelkes, fiatalokhoz értő pap. Egy hónappal voltam több 10 évesnél a bérmálkozásomkor, mégis engedte... Mai napig hálás vagyok érte, s őt igazolta az élet: a kegyelem azóta is "működik". 15 éves voltam, amikor 1989. nyarán Róma szervezett nekünk, hittanos fiataloknak egy utat. s ekkor kezet is foghattam a pápával, a szerdai audencián (ma is megvan róla a fotó); s levitt bennünket a Szt. Péter Bazilika alatti katakombákba is, hogy láthassuk az üreget, ahol Péter csontjait megtalálták. Természetesen ide 18 év alatt be se léphettünk volna... Neki köszönhetően viszont láttuk. -- Minden nyáron tábort szervezett nekünk, amire ő maga is eljött, közénk vegyült, a templom udvarán focizott, pingpongozott velünk. Fiatalon mindog az járt a fejemben, hogy milyen nagyszerű hivatás lehet a papság, ha ez a fiatal, okos, világjárt, egyébként jóképű, talpraesett férfi ezt választotta. Ne monda nekem senki, hogy ez menekülés, lemondás..., hiszen látom, hogy öröm és lelkesedés, és napi küzdelem.
A másik pap, aki ilyen elgondolkoztató és pozitív minta volt -- épp a szerdai audencia óta: II. János Pál pápa. Többször találkozhattam vele ilyen közelről: 1989.- Róma; 1991. Bp. Mátyás templom, Vesperás; Népstadion. És természetesen végignéztük a temetését -- olyan intézményben taníthattam, ahol az egész iskola.
Harmadik atya, akivel nekem ugyan személyes kapcsolatom nem alakult ki, de hadd mondjam el azt a jellemző rövidet, ami igen fontos nekem: Kerényi Lajos atya. 1991-ben súlyos betegség miatt kerültem a László Kórház intenzív osztályára, többször hoztak vissza az életbe. A kétágyas kórteremben egy néni feküdt mellettem (Ani), aki már akkor 25. éve volt ott, gégemetszéssel lélegeztető gépre kötve... Sokat beszélgettünk, életről, halálról, majd vallásról is, mert kiderült, hogy ő is katolikus, s mindketten ismerjük Lajos atyát. Ő személyesen is, én csak hírből. De mekkora ereje lehet, ha egy 25 éve kilátástalan életet élőben ilyen frissen tartja a hitet, lelket! Én magam persze többször voltam Nagymaroson, Egerszalókon... :)
Áldassék Bírő László püspök atya is, a csütörtöki hittancsoportba én is jártam, s éppen táboroztunk, amikor kiderült, hogy püspökké nevezték ki...
Sok-sok papot említhetnék még, hisz sokan tanítottak, sokakkal dolgoztam együtt.
De végül álljon itt annak a neve, akitől évekig a lelki-szellemi muníciót kaptam, és tudom, hogy még ma is sokan kapják -- többek között a Ferenciek terén is: Barsi Balázs atya. Nekem ő a felülmúlhatatlan! A magasság és a mélység.