Kiss Imre
Szerző: Malustyik Ibolya | 2010. április 11. 15:16:38
Az előttem szólókhoz csatlakozva én is köszönetet mondok Böjte Csaba atyának, akinek üzenete rögtön a szivemhez szólt.
Én is gondolom, hogy a jónak is hangot kell adnunk mindig. a papok áldozatos munkájáért mindenképpen köszönettel tartozunk. Az én személyes életemben,és a családoméban is sok köszönettel tartozunk a körülöttünk élő papoknak.Egyetemista koromban nagyon sokat kaptam Kiss Imre atyától, aki ifjusági csoportot vezetett, és a katekizmus felnőtt megértését segítette, aztán Nagy Károly atya, aki a házasságra készített fel minket, bölcsa tanácsaival az ÉLET-re kaptunk útmutatót, Jávorka Lajos atyától a tiszta szeretetet tanulhattuk, 12 éven át egyházközségünk plébánosa Rónaszéki Gábor atya volt, aki személyes példáján keresztünk az Istennel való kapcsolat megerősítését segítette, mellette igazi testvérként szeretett mindenkit.
Hálát adunk Istennek, hogy a papságra hívó Szavát , van aki meghallja, és szivével és tetteivel Isten üzenetét közvetiti ma is a világ számára. Áldás kísérje őket útjukon.
Szerző: Ferenczy Zoltán | 2010. május 06. 13:04:14
Életem jelentős fordulatát: megtérésemet, életem (életmódom) gyökeres megváltozását köszönhetem Dr. Tomka Ferenc atyának, aki akkor - az 1970-es évek derekán - az Egri Szemináriumban tanított. A körülötte alakuló ifjúsági csoport lényege az Evangélium, Jézus mondatainak valóra (életre) váltása volt a mindennapokban. Iskolában, otthon, játék, tanulás, és munka közben egyaránt. Ezen a módon az Evangéliumot, mint az Élet Könyvét, mint a Szeretet titkainak feltárulkozását fedeztük fel, fiatalos lendülettel, személyes- és közösségi életünkben egyaránt. Feri atya jó példával járt előttünk, ő volt az első, aki konkrét tettekkel szeretett bennünket, és szellemi-lelki kvalitásaitól függetlenül egyenrangú testvérként bánt velünk, és Jézus szeretetében ténylegesen azok is voltunk. Azok az évek nagyon sokunk számára meghatározóak voltak (mind a mai napig) hivatásunk és életutunk kialakulásában, az elindult Jó kibontakozásában, a hűséges megmaradásban. Az akkor megszületett Közösség kitágult, sok-sok taggal bővült, és ma is él, és Isten Országáért dolgozik. Időközben sok más atyával is megismerkedtem (megismerkedtünk), és a méltó tisztelet megtartásával igazán közeli testvéri kapcsolatban élünk és dolgozunk.
Kiss Imre atya, Szeged,
Perlaki Flóri atya, Szeged,
Balogh József atya, Szeged,
Balogh Gyula atya, Eger,
Csáki Tibor atya, Monor,
Szekeres Mihály atya, Mende,
Turai János atya, Máriabesnyő,
Szecsődi Péter atya, Gödöllő,
Jávorka Lajos atya, Tiszakécske,
Vangel Imre atya, Kunszentmiklós,
Szabó József atya, Kuszentmiklós,
Nagy Károly atya, Budapest,
Mándy Zoltán atya, Eger...
És természetesen bocsánatot kérek mindazoktól, akiket kifelejtettem!!!
Fentiekalapján köszönetet mondok minden papnak, akikszemélyesen az én életemben, illetve rokonaim, barátaim (és mindannyiunk) életében is meghatározó módon voltak a JÓ HÍR hirdetői, képviselői, és megtestesítői, akik világunk jobbá, szebbé, lelkibbé - és így emberibbé is - tételéért fáradnak, dolgoznak, és szeretnek. A köszönet mellett imádkozom is értük, továbbá a magam helyén ugyanennek a JÓ HÍRNEK - Jézus életének és jelenlétének bennünk és közöttünk - a részese, megélője, hordozója próbálok lenni Velük együtt.
Szerző: Fritzné Szénási Katalin | 2010. október 04. 11:16:43
Minden Vecsey András atyával kezdődött. Még gyerek voltam, elsős vagy másodikos kisiskolás. Sokszor láttam Petőfitelepen, és nagyon tetszett, ahogy biciklivel gurult mindenfelé, a hívők kedvesen köszöntötték, ő meg mindig mosolygott. Egyszer épp a házunk előtt biciklizett, amikor a másoktól hallott módon köszöntöttem:" Dicsértessék..." Akkor megállt beszélgetni velem, és utána rögtön kértem anyukámat, hogy vigyen el hozzá hittant tanulni. Azóta sem találkoztam soha ennyire nagy tudású emberrel, aki ráadásul annyira szerény, kedves és alázatos. Ő tett rá a helyes útra gyerekként, nagyon hiányzik!
Kopasz István atyának is rengeteget köszönhetek! Fiatalos, lendületes, közösségépítő. Nagyon hiányzik, de örülök, hogy most másoknak nyújt szilárd támaszt!
Kiss Imre atya megváltoztatta a vőlegényem véleményét a papokról, össze is adott bennünket, most megyünk keresztelni a kislányunkat. Minden vágyam, hogy újra Szegedre költözzünk, és bekapcsolóhassak abba a szellemi életbe, amit ő formál Perlaki Flóri atyával.
Szeidel Péter atya nagyszerű ember. Jó lenne vele többet beszélgetni, jobb ember lennék tőle.
Szükségünk van jó papokra! És szerencsére szinte mind az. Isten áldja meg őket!