Kerényi Lajos
Szerző: Martus | 2010. április 22. 14:51:27
Hitét gyakorló katolikus családban nőttem fel, katolikus gimnáziumban tanultam, így tehát természetes, hogy jó pár Atyát ismerek. Szeretném név szerint kiemelni a számomra legmeghatározóbbakat. (Csak egy-egy gondolatot fűznék mindegyikhez.)
Barbély János, nyugalmazott röjtökmuzsaji plébános:
20 évig plébánosom. Ahogy otthon neveztük: „a Mi Atyánk!”
Péntek József, fertőszentmiklósi plébános:
Lelki atyám. Akik jól ismerik, azok tudják, a (néha) mogorva külső, szerető és érző szívet takar. :-)
Dr. Reisner Ferenc, hegykői plébános:
Iskola-plébánosom. Nagyon okos, tanult ember és emellett a „(betlehem)-barkácsoláshoz” is remekül ért. Ja és remekül táncol. :-)
Henczel Szabolcs, soproni egyetemi lelkész:
Iskola-plébánosom. Jó volt vele „osztály-kirándulni”, jó humora van és gyönyörű nászmiséket tart.
Németh István, Pisti:-), volt fertőszentmiklósi káplán, ma bágyogszováti plébános:
Vidám fiatalos lendületű, gyönyörű énekhangú ember.
Bognár István, a soproni Szent Margit templom plébánosa:
Egész kicsi gyerekkorom óta ismerem. Amolyan „lelki-báty”volt, az utóbbi időben sajnos ritkán hallok felőle. Nagyon okos ember és szépen prédikál.
Kerényi Lajos Atya:
A vidám, mindig mosolygó és bíztató „Öreg”, akit pesti kollégiumi éveim alatt ismertem meg.
Bindes Ferenc, nyugalmazott soproni plébános:
Ő az a típusú ember, aki idős kora ellenére jól ért a fiatalok nyelvén, és akinél a vasárnap esti fél 8-as misén a templom mindig tömve volt. Sajnáljuk, hogy „nyugdíjba” vonult.
Nagyon sokan vannak, akiket név szerint most nem emelek ki, de mindegyiküknek köszönettel és tisztelettel tartozom.
Szerző: G Zsolt | 2010. április 20. 20:33:56
Jómagam csalódtam gyerek/ifjúkoromban a papokban, de inkább azt mondanám, hogy a bennem róluk kialakult képben csalódtam. Tény, hogy kiábrándult voltam.
És ha nincsen jónéhány olyan pap, akikben "mást" sejtettem meg, mint amit addig tapasztaltam, akkor én ma nem lennék az egyház tagja, s Istenről talán hallani sem akarnék. Velük való találkozásban láttam, hogy más is van, amit én láttam.
Ők alakították s alakítják életemet az Úr fele:
SchP Kerényi Lajos
Barsi Balázs OFM
Szőcs László SJ
Péter Arthúr OFM
Szénégető István
Oláh Dénes
Köllő Gábor
Rusti Alexandru
Fülöp László
László Rezső
Jakabos Barnabás SJ
Kovács Gábor
Placid atya
és mások.
Több szociális nővér ismerősöm van. Le a kalapokkal őelőttük is.
Szerző: Nagyné D.Erika | 2010. április 17. 20:50:49
Hálás köszönettel fogadtam ezt a lehetőséget.Nagyon sok szeretettel és tisztelettel gondolok drága Spányi Antal püspök atyára,aki elindított engem a hit útján.Életem azóta nagyban megváltozott.Rendkívüli személyisége,példamutató hite,emberi magatartása és türelmes szeretete megindító.Mély szociális érzékenységgel és segítőkészséggel közeledik az emberek problémái felé.A sors úgy hozta,hogy áthelyezték Székesfehérvárra megyés püspöknek.Kedves fehérvári testvéreim,adjatok hálát a Jóistennek érte,mint ahogyan én is ezt teszem imáimban.
A Rózsák teréről hálás köszönet Tampu-Ababei József atyának,az ifjúság szeretetteljes neveléséért.
Sorsom néhány nehéz pillanatában keresztezte utam Kerényi Lajos atya,akivel a kórházi betegágyaknál találkoztam.Köszönet a törődésért.
Medjugorjei zarándokutunkon Kemenes Gábor atya mély hitét tapasztaltuk meg.
Barsi Balázs atya lelkigyakorlatai szintén mély nyomot hagytak bennem.A következetes,szigorú rendű atya mély Isten szeretetet táplál az emberekbe.
Néhány évvel késöbb Székely János atya volt a felkészítőm a bérmálás szentségére.Szeretettel gondolok szívig hatoló kedves történeteire és mély teológiai tudására.
Jelenlegi plébánosunk fáradhatatlanságáról és önzetlenségéről ismert.Rendszeresen látogatja a kórházakat,misézik a betegeknek és a börtön fala között is vígasztalást nyújt.Hálás köszönet odafigyelő munkájáért.
Dr. Békési Sándor atyát is tartsa jó erőben még sokáig közöttünk az Úr.Közel 90 évesen is fáradhatatlanul misézik,gyóntat,keresztutat vezet.Kedves tanításaiban a szeretet és a tisztelet fontos szerepet kap.
A papság évében hálás szívvel imádkozzunk azokért,akik azért dolgoznak,hogy nekünk utat és vígasztalást nyújtanak,akik elvezetnek minket az üdvösség felé.
Szerző: B. Kiss Krisztina | 2010. április 16. 21:53:02
Gyerekkorom plébánosa volt Dr. Nagy István. Fiatal, energikus, nagy tudású, stramm fizikumú, lelkes, fiatalokhoz értő pap. Egy hónappal voltam több 10 évesnél a bérmálkozásomkor, mégis engedte... Mai napig hálás vagyok érte, s őt igazolta az élet: a kegyelem azóta is "működik". 15 éves voltam, amikor 1989. nyarán Róma szervezett nekünk, hittanos fiataloknak egy utat. s ekkor kezet is foghattam a pápával, a szerdai audencián (ma is megvan róla a fotó); s levitt bennünket a Szt. Péter Bazilika alatti katakombákba is, hogy láthassuk az üreget, ahol Péter csontjait megtalálták. Természetesen ide 18 év alatt be se léphettünk volna... Neki köszönhetően viszont láttuk. -- Minden nyáron tábort szervezett nekünk, amire ő maga is eljött, közénk vegyült, a templom udvarán focizott, pingpongozott velünk. Fiatalon mindog az járt a fejemben, hogy milyen nagyszerű hivatás lehet a papság, ha ez a fiatal, okos, világjárt, egyébként jóképű, talpraesett férfi ezt választotta. Ne monda nekem senki, hogy ez menekülés, lemondás..., hiszen látom, hogy öröm és lelkesedés, és napi küzdelem.
A másik pap, aki ilyen elgondolkoztató és pozitív minta volt -- épp a szerdai audencia óta: II. János Pál pápa. Többször találkozhattam vele ilyen közelről: 1989.- Róma; 1991. Bp. Mátyás templom, Vesperás; Népstadion. És természetesen végignéztük a temetését -- olyan intézményben taníthattam, ahol az egész iskola.
Harmadik atya, akivel nekem ugyan személyes kapcsolatom nem alakult ki, de hadd mondjam el azt a jellemző rövidet, ami igen fontos nekem: Kerényi Lajos atya. 1991-ben súlyos betegség miatt kerültem a László Kórház intenzív osztályára, többször hoztak vissza az életbe. A kétágyas kórteremben egy néni feküdt mellettem (Ani), aki már akkor 25. éve volt ott, gégemetszéssel lélegeztető gépre kötve... Sokat beszélgettünk, életről, halálról, majd vallásról is, mert kiderült, hogy ő is katolikus, s mindketten ismerjük Lajos atyát. Ő személyesen is, én csak hírből. De mekkora ereje lehet, ha egy 25 éve kilátástalan életet élőben ilyen frissen tartja a hitet, lelket! Én magam persze többször voltam Nagymaroson, Egerszalókon... :)
Áldassék Bírő László püspök atya is, a csütörtöki hittancsoportba én is jártam, s éppen táboroztunk, amikor kiderült, hogy püspökké nevezték ki...
Sok-sok papot említhetnék még, hisz sokan tanítottak, sokakkal dolgoztam együtt.
De végül álljon itt annak a neve, akitől évekig a lelki-szellemi muníciót kaptam, és tudom, hogy még ma is sokan kapják -- többek között a Ferenciek terén is: Barsi Balázs atya. Nekem ő a felülmúlhatatlan! A magasság és a mélység.
Szerző: Anna | 2010. április 15. 14:32:06
Nagyon köszönöm Istennek, hogy ismerhetem Balogh Attila atyát. Ő meghatározó volt gimnazista éveim alatt. Biztos, hogy soha nem felejtem el azt a sok mindent, amit tőle tanultam a hittanórák, lelkigyakorlatok alatt, a kirándulásokat, a bérmálkozási felkészítőt, a sok nevetést... Szomorú voltam mikor megtudtam, hogy elhelyezik a Bosnyák térről. Most Kőbányán munkálkodik. Isten áldja meg!
A Bosnyák térre pedig kaptunk helyette másvalakit, Varga Zoltán atyát, akit még csak pár hónapja ismerek, de már most tudom, hogy Ő is meghatározó lesz életemben.
És természetesen Kerényi Lajos atyát sem szabad elfelejteni, akitől megtanultam, hogy "Ne lekvárkodj! Légy stramm keresztény!"
Szerző: Rátky Anna | 2010. április 14. 22:59:13
Két karizmatikus atyát szeretnék megemlíteni: Ocsovai Grácián atyát, aki hihetetlenül sokat tett egész Pasarétért, ő volt Pasarét egész-szíve lelke, illetve Kerényi Lajos atyát, akinek tekintetéből, mosolyából és egész lényéből olyan természetesen és egyszerűen sugárzik az "Istenarc".
Minden tisztelem azoké, akik létrehozták ezt a fórumot. Kell, hogy embert felemelő értékeket sugározzunk. Kell, hogy megnyissuk és megmutasssuk másoknak az "ÉGI Csatornákat".
Isten áldása kísérjen minden apostolt, adjon erőt és bátorságot ahhoz, hogy a kísértések idején helytálljanak és ahhoz, hogy megharcolják harcukat és végigfussák pályájukat!
Szerző: Zsófi | 2010. április 12. 16:33:17
Nagyon sok a Jóistent valóban igazán, mély küldetéstudattal
szolgáló atyával találkoztam eddigi életem során, amiért hálás vagyok!
Közülük most 2 atyáért szeretnék külön hálát adni, akik közvetlen szerepet játszottak a megtérésemben Istenre találásomban:
Kerényi Lajos atya és Tampu- Ababei József atya. MIndketten egyben példaképeim is, sok mindenben.
Lajos atya, nagy szeretettel fogadott a gimnáziumban, annak ellenére, hogy még csak megkeresztelve sem voltam--nem ítélt meg, hanem annál buzgóbban oktatott, tanított.
Mind a mai napig lehetőségem van vele hetente találkozni,
a pénteki kórházazások alkalmával és látni azt az örökös, fiatalos lendületet, lelkesedést ahogy még 82 évesen is a betegek és fiatalok felé fordul.
Lehet, hogy valaki azt hinné, túlzásba esek, de gyakorlatilag olyan embernek ismertem meg(s aki nem hiszi, járjon utána :), akit egyszer szentté lehetne avatni!
József atya Rózsák terei szolgálata során segített valóban, mélyen megismerni és hinni a szentgyónás szentségét,
megtapasztalni az Isten irgalmas szeretetét és békéjét. Életreszóló tanításokat kaptam ezekben az években. Az egyszerű, de mély, ítéletet soha nem mondó prédikációi segítettek jó irányvonalt venni és eligazodni az élet útvesztőiben. A jóságos, elfogadó Isten képét tárta elénk, közösségünk elé.
Ezen kívül hálát szeretnék adni külön azokért az atyákért, akik a sörédi beteg gyerekekkel való tábort felvállalták és akárcsak egyszer is eljöttek misézni a nyári turnusok alkalmával. A gyerekeknek ez mindig egy világot jelent!!
Köszönettel: Gróf Zsófia
Szerző: Marianne | 2010. április 10. 15:12:09
1944-ben 12 éves voltam. Édesapám munkaszolgálatos volt, édesanyámat agyonlőtték. Egyedül voltam Budapesten. A Sacre Coeur apácák, később pedig Schlachta Margit Szociális Testvérei fogadtak be házukba és mentettek meg. Margit testvér keresztelt meg. 1945 őszétől a Sacre Coeur-be jártam, ahol az osztályfőnököm anyám helyett anyám lett és mindig imádkozott értem. Börtönben volt hosszú ideig, majd Ausztriába ment.
A Ward Kollégiumba jártam hitoktató képzőbe. Ott is sok tudos papot ismertem meg. Ikvay László atyát, Marcell atyát, Szunyogh Szabolcs bencés atyát.
Az Egyház üldözése során, amikor az egyházi iskolákat bezárták a piarista atyák foglalkoztak az árván maradt diákokkal. Örök hálával tartozom Juhász Miklós piarista atyának. Ö is sok időt töltött börtönben, amikor kiszabadult, nem mehetett vissza a Rendbe, hanem Vácott élt és mint civil dolgozott, de állandóan tartotta a kapcsolatot a régi diákjaival, megkeresztelte gyermekeinket. Azt hogy meg tudtam tartani a keresztény hitemet Neki köszönhetem. Jó lenne, ha a piaristák közül valaki, talán Emil atya le tudná irni Juhász Miklós aty életrajzát.
Kerényi Lajos atya fiatal káplán korában tanította hittanra lányomat, aki Nála volt elsőáldozó talán 1958-ban. Később, amikor anya lett és nem merte fiait hittanra beíratni beteg lett és a kórházban Lajos atya beszélte rá, hogy küldje a fiúkat hittanra.
Máthé György atya Rákospalotán tanította hittanra unokáimat. Nyáron nyaraltatta őket, szombatonként fociztak. Azok a gyerekek ma már felnőttek de összetartanak és gyakorolják a hitüket. Sokat visszatérnek Gyuri atyához problémáikkal, örömeikkel. Öneki is nagy hálával tartozom, hogy unokáim gyakorló keresztények.
Nyugdíjasként a Jezsuita atyáknál dolgoztam adminisztrátorként. Nagy tudósokat, csodálatos papokat ismertem meg bennük.
Mindig úgy éltem meg, hogy önfeláldozóan az Egyházért élnek, dolgoznak és mi édesanyák nagy hálával tartozunk nekik, hogy önzetlenül segítnek nevlni gyermekeinket.
Ma is vannak Don Boscó követői és Piarista atyák, ahová nyugodt lélekkel küldhetjük iskolába gyermekeinket.
Nem győzök eleget imádkozni Értük és hogy legyenek új hivatások. Az Úr áldja meg őket áldozatos munkájukért.
Mi volna a sok árva gyerekkel Csaba Testvér nélkül?
Szerző: Katalin Anna | 2010. április 09. 22:21:13
Számomra meghatározó volt néhány pap, szerzetes atya, nővér élete. Akiket volt szerencsém megismerni-tanítványként, plébánián, táborozások alkalmával-mind kiválló ember, példakép. Sokat köszönhetek nekik.
Hitem fejlődésének kronológiáját tekintve a következő személyek Ők: Kerényi Lajos atya, Neumajer Zoltán atya, Klára nővér és Beáta-Mária nővér (Nyolc Boldogság Katolikus Közösség), Neumajer Zoltán atya, Nagy Károly atya, Rédly Elemér atya, Egresits Ferenc atya, Bakos Gergely OSB. Jó, hogy Ők vannak!
Isten áldja meg papjainkat, szerzeteseinket!
Szerző: Eszter | 2010. április 11. 11:07:43
Először is köszönöm ezt a csodálatos kezdeményezést. Csak felsorolásszerűen Lambert Zoltán atya, Kamarás Mihály atya, Kerényi Lajos atya, Miklós atya a ferencesektől, Hegedűs Kolos atya, Katona István atya (Emmausz)m Csernáth Zoli atya.
az Országúti ferenceseknél mindegyik atya.
Negatív tapasztalatom pappal soha nem volt semmilyen vonatkozásban, mindig csak előre vittek.
Mégegyszer köszönöm a kezdeményezést.
Mégegyszer köszönöm
Szerző: Nyírőné Bakay Beáta | 2010. április 10. 23:13:19
Én a következő papokért szeretnék hálát adni a jó Istennek:
- elsősorban a Szentendrei Ferences Gimnázium paptanárai mellett szeretnék kiállni mint kollégájuk, mindegyiküket nagyon-nagyon tisztelem és becsülöm. Úgy látom, hogy emberszeretetük szigorúságukon át is eljut a diákokhoz, fáradtságot nem kímélve végzik osztályfőnöki munkájukat, igazi közösséget kovácsolnak a gyerekekből.
- hálát adok Pál Ferenc atyáért, a Kövi Szűz Mária plébánosáért: egy igazán értékes ember, több éve ismerem én és a családom is.
- hálát adok még Vigassy Mihály atyáért, Kerényi Lajos atyáért, Barsi Balázs atyáért.
Isten áldja meg őket.
Szerző: Mária | 2010. április 09. 20:23:24
Tíz éves koromra elvesztettem a hitemet. Kisgyermek koromból így nincs emlékem senki atyáról, túl sok találkozásom nem volt velük, de ha probléma lett volna bárkivel, arra biztosan emlékeznék.
Közel 20 éve tértem meg totális hitetlenségből, azóta sok atyát megismertem, és egyik értékesebb, hűségesebb, szeretettelibb, mint a másik, sok köztük a kifejezetten szent életű.
Akik a legnagyobb hatást tették rám:
Péteri Pál atyánál volt az életgyónásom, néhány évig ő volt a lelki atyám. A karizmatikus mozgalommal való találkozás során ismertem meg Katona István atyát, az Emmausz közösség vezetőjét, Kovács Gábor atyát, a Hét Láng közösség vezetőjét. Amikor lelkivezetőre vágytam, az Úr kegyelméből Varga Laci atyát kaptam, őáltala közvetve Futó Károly atyával is találkoztam, mert Laci atya az ő neveltje, aztán személyesen is megismertem két lelkigyakorlat, annak során gyónás és Laci atya ezüstmiséje alkalmából. Mély benyomást tett/tesz rám Székely János (most már) püspök atya lelkülete, első találkozásunkkor még nem volt püspök. Részt vettem egy családos misén a Hűvösvölgyben a Szociális Testvérek Társasága anyaházában, s nagyon megrendített a prédikációja. Akkor kérdeztem meg a nevét, s azóta imádkozom érte, és a Szent Imre búcsúi lelkigyakorlatunkon ismét hallgathattam őt és még gyónhattam is nála. Szerintem valamennyiük élete példaértékű, nemcsak tanítják, de élik is a keresztény=krisztusi életet. Hálás vagyok a Jóistennek értük. Sokat kaptam Kerényi Lajos atyától és Balás Béla püspök úrtól is a nagymarosi ill. az egerszalóki találkozókon. Ők a legkiemelkedőbbek, de sok más atyát is megismertem és mindnyájukra szeretettel és tisztelettel emlékszem vissza, örülök, ha sikerül újra találkozni valamelyikükkel.
Én naponta odateszem az Úr elé papjait, kezdve s Szentatyától (jut eszembe: János Pál és Benedek pápánk is hatalmas ajándéka Istennek számomra) Péter prímásunkon át az ismerős papokat név szerint, a többieket "egy csokorban", áldást kérek rájuk, őket segítő és szeretettel imában hordozó közösséget kérek köréjük, és hivatásuk kiteljesedését, életszentségüket is kérem az Úrtól, hogy jó bojtárjai legyenek a csodálatos Pásztornak.
Szerző: Kisné Bokor Emőke | 2010. május 06. 09:51:35
Felnőtt megtérőként, már a harmincas éveimben járva találkozhattam életemre nagy hatást gyakorló papokkal. Spányi Antal (most már püspök) atyával, akinek a hittan óráit látogathattam és akinél első szentgyónásomat is végezhettem. Nála éreztem meg először, hogy "hazaérkeztem" és ennek a közösségnek én is szeretnék tagja lenni. Tampu-Ababei József atya életem nehéz szakaszában vált kísérőmmé. Megtérésemet követő, mondhatni kaotikusnak és szinte elviselhetetlenül nehéznek érzett élethelyzetéből segített oly módon kijutni, hogy felnyitotta szememet Jézus irántunk való szeretetére, elfogadására. irgalmára és bensőséges barátságára. Ezekbe tudok a legnehezebb helyzetekben a mai napig is belekapaszkodni.
A Világhálónak köszönhetően Barsi Balázs atya, Gál Ferenc atya és Pál Ferenc atya előadásai is nagy hatással voltak rám. Olyan szemléletmódot kaptam általuk, ami további gondolkodásra serkent engem is, ugyanakkor tudást, bölcsességet, hitet és reményt is adnak.
Köszönöm mindegyiküknek, hogy hűséges és alázatos szolgálatuk által fel- ill. megismerhettem Jézus arcát és "újjászületésemben" segítségemre voltak
Szerző: Nélkülük nem "élnénk" | 2010. április 29. 15:17:50
Ők azok akik éltünk minden fontos pontján jelen vannak,legnagyobb szeretettel P.Tamás Alajosra,Ofm. Lojzi bácsira emlékezem,aki az 5O-s évektől el volt tiltva nyilvános papi tevékenységektől,de csodálatos kórust éltetett. l956-tól a gyerek kórus tagja lehettem,majd később a felnőtt Kapisztrán kórusé.Gyerekkoromat meghatározta az a közösség, csodálatos hangversenyeken, miséken énekelhettünk,megtanultunk sok-sok remekmüvet énekelni és élvezni.
Később Újlaki plébániához tartozva, gyerekeink közösségi életét Müller Gyuri atya éltette, mai napig hálásan gondolok rá.Több ferences atyát ismerek,akik napjaikat gyerekek és fiatalok között élik, nagyon sok köszönhető nekik,hogy Krisztus értékrendjét és örömhírét adják át napról-napra.Életünknek jelentős formálója Barsi Balázs atya, akinek tanitása és élete példa számunkra.
Szerző: nagymama | 2010. április 29. 09:45:31
Körülményeimből adódóan nagyon sok papot ismerhettem meg, és mindegyiküknek nagyon sokat köszönhetek.
Pelsőczi Ferenc volt az 1. pap, akitől a hitben való elinduláshoz segítséget kértem 28 évesen. Bár éppen beteg volt, nem küldött el, hanem szeretettel fogadott. Életének utolsó perceiben szolgált a gyilkosainak.
Hitünk igazságainak megismerésére Bohn István atya vezetett el, szolgálata nagy áldás Egyházközségünknek.
Fáradhatatlanul szolgált még nálunk életének utolsó percéig Rónay László atya.
Az akkor a Ferenciek terén szolgáló Katona István atya vezetett be a Szentlélekben való életbe, és Ő volt az, aki több évtized kihagyás után Édesapám életgyónásának az Úrhoz való közvetítésével elindította őt a hitben járás útján.
Megismertem példaadó életű és szolgálatú ferenceseket is: Faddy Ottmárt, Bagyinszki Ágostont, Fejes Antalt, a pasaréti Grácián atyát, és közvetetten, műveikből és szolgálatukból Barsi Balázst és Böjte Csabát.
Sokat köszönhetek a Szent Imre Templom-beli Birinyi Józsefnek, Oloffson Placidnak, Kállay Emilnek és Brückner Ákos Elődnek, aki fáradsággal nem törődve járt meg gyalog 4 emeletet, hogy a Betegek Szentségét és at Oltáriszentséget kiszolgáltassa haldokló Édesapámnak.
Hálás vagyok, hogy megismerhettem még Lelovics Lipótot, aki a bérmálkozásomra való készülésemben segítségemre volt, Forrai Botondt, Lipp Lászlót, Kemenes Gábort, Gál Pétert, Janig Pétert és az Alkoholista-mentő Misszióban is tevékenykedő Jakus Ottót és az Erdélyből áttelepült Tompa Józsefet.
Papnövendék kora óta ismerhetem a segítőkész, imádságos lelkű Virágh józsefet.
Szerző: Nádasi Mihály fr. Stephanus csc | 2010. április 24. 20:53:46
Akik már az Istennél vannak:
P. Szalóczi Pelbárt ofm
P. Halmai Semjén ofm
P. Borostyán Kund ofm
P. Pócza Salvator ofm
Dr. Bucsi László
Dr.Prof. Lenhardt Vilmos
Dr. Krichenbaum József
P. Albert András Sch.P.
P. Fekete Antal Sch.P.
P. Molnár István Sch.P.
P. Takáts Ervin Sch.P.
P. Dauner János SDB
Requiem aeternam donet eis Dominus.
És akik még élnek:
Forgács Alajos
Paduraru Iulian
P.Dr. Barlay Ö. Szabolcs O.Cist
P. Brückner Ákos Előd O.Cist
Galambossy Endre
P. Fekete András ofm
P. Barsi Balázs ofm
P. Tömördi Viktor ofm
P. Hován Ágoston ofm
P. Hegedüs Kolos ofm
Dr.Prof. Rózsa Huba
Dr.Prof. Bolberitz Pál
Dr.Prof. Kránitz Mihály
Dr.Prof. Farkas Attila
Suló Lajos
Katona István
Bíró László táb. pp.
P. Borián Tibor Sch.P.
P. Urbanek Rudolf Sch.P.
P. Havas István Sch.P.
P. Vereb Zsolt Sch.P.
P.Dr. Sóczó Ferenc Sch.P.
P.Dr. Jelenits István Sch.P.
P. Pázmándy György Sch.P.
P.Dr. Nemes György Sch.P.
P. Gyimesi István Sch.P.
P. Havasi József SDB
P. Pósfai László SDB
P. Szikszay Sándor SDB
P. Nagy Ferenc SDB
Hosszú a lista... most hirtelen ennyi jött elő emlékeimből azon papok közül, akikkel életemben találkoztam, akár oktattak, akár elöljáróim voltak v. szentséget szolgáltattak ki nekem... soha nem tapasztaltam tőlük olyat, ami elítélhető.
Igaz, vannak olyanok is, akik velem szemben tévedtek, vagy életükben tévedtek.
Nehéz hivatás a papság v. szerzetes-papság (máig is van papságra hajlamom, azonban a celibátus miatt nem vállalom), nem csodálom, ha egyes papok mégis a házaséletet választják: inkább válasszanak így, minthogy kárhozatba vinnék magukat...
Hála Istennek a jó papokért, és adja Isten, hogy az eltévelyedett papok visszatérhessenek az igaz útra.
Most ők jutottak eszembe, a sor nem teljes, de a felsoroltak megegyeznek abban, hogy hivatásukat áldozatkészen végzik, illetve végezték halálukig, az Úr dicsőségére és a lelkek megmentésére.
Szerző: Kál Pista | 2010. április 23. 13:53:51
Testvérek az Úrban!
Vianney Szent János mondta: "Nem minden szent kezdte jól, de mindegyik jól végezte". Biztatásul mondom: legrosszabb esetben is, a fele már megvan:)
Jézus tanítványai a római katolikus egyházban, akiknek sokat köszönhetek:
Barsi Balázs
Böjte Csaba.
Szerző: Villő | 2010. április 23. 08:13:10
Bár lélekmelengető, nem tudom most végigolvasni a fentieket, ezért lehet, hogy lesz ismétlés, de sajnos a negatív híreket is ismétlik eleget, hát legyen ellenpélda:
Futó Karcsi bácsi kezdte nyitogatni a hitemet, amelyet aztán Rubovszky Gyuri atya, később gimnáziumban Lukovits Milán atya, Fekete András atya rendeztek és érleltek. Lengyel Gyula állandó diakónus, bérmaapámnak köszönhetően kezdett el a hitem felnőtté érni, a legutolsó állomás eddigi nem túl hosszú életemben Bró László Püspök Atya volt, tulajdonképpen mindent tőle tanultam a hitemről, az Egyházhoz tartozásomról. Istennek örökké hálás leszek, hogy mindig voltak körülöttem olyan papok, akikre fel tudtam nézni, és akik mindig úgy szólították meg a szívemet, ahogyan arra akkor szükségem volt.
Fentieken kívül kaptam még Barsi Balázs atyától, Legeza József gk atyától, Obbágy Miklós "bácsitól", Stefán Zoltán, Mosolygó Tibor és Moldván Tibor gk atyáktól,
Hálát adok Istennek értük!
Szerző: G Zsolt | 2010. április 20. 20:33:56
Jómagam csalódtam gyerek/ifjúkoromban a papokban, de inkább azt mondanám, hogy a bennem róluk kialakult képben csalódtam. Tény, hogy kiábrándult voltam.
És ha nincsen jónéhány olyan pap, akikben "mást" sejtettem meg, mint amit addig tapasztaltam, akkor én ma nem lennék az egyház tagja, s Istenről talán hallani sem akarnék. Velük való találkozásban láttam, hogy más is van, amit én láttam.
Ők alakították s alakítják életemet az Úr fele:
SchP Kerényi Lajos
Barsi Balázs OFM
Szőcs László SJ
Péter Arthúr OFM
Szénégető István
Oláh Dénes
Köllő Gábor
Rusti Alexandru
Fülöp László
László Rezső
Jakabos Barnabás SJ
Kovács Gábor
Placid atya
és mások.
Több szociális nővér ismerősöm van. Le a kalapokkal őelőttük is.
Szerző: Éva | 2010. április 19. 22:45:27
Méltatlan, hogy a papokat, akik egész életüket, és ezt szó szerint kell érteni:EGÉSZ ÉLETÜKET Jézusnak, az egyháznak, a hívőknek szentelik, ennyi rágalom és vádaskodás éri.
Én életemben(62 év) csak igazán hívő, jó emberekkel találkoztam a papok között. Csak kiragadnék néhány nevet: BARSI BALÁZS, BÍRÓ LÁSZLÓ, KUBINYI GYÖRGY+, MARTON ZSOLT, BLANKENSTEIN GYÖRGY
Imádkozzunk a hivatásokért!
Szerző: Kovács Endre gk lelkész Vajdácska | 2010. április 19. 20:05:10
Ferences diák voltam. Szüleim szeretetéből ott tanulhattam és nevelődhettem, Esztergomban, ahová mindig örömmel térek vissza... Ignác atya rektorunk volt, aki akkor is mellettünk volt, amikor mi "aludtunk". Ki ne emlékeznék szeretetére, ahogyan éjféltájt is bejárta a betegszobákat... Gyöngyvirág-szedésben megbetegedett gégénk orvoslására szurit kaptunk, meg minden óráben "vizes borogatást" a nővérkétől. Az éjféli látogatás mindig Ignác atyáé volt: van láz?- kell még valami?- Jó, akkor holnap megint jövök!- Barátaim! Aki olyan jó atya és olyan jó barát az ifjúsághoz, biztosan most is örül a Gazda szavának: "...menj be Urad örömébe!
Szülőfalum, Garadna, parochusa volt Dr.Mincsik Pál. A nyári hittanos beiratkozásnál a csalafinta iskolavezetők délelőtt helyett délután, majd a másik nap fordítva jelentek meg a hivatalos jelenkezési helyen... Jött a szeptemberi hittanóra! Mi, Klára nővéremmel együtt maradtunk az utolsó órán hittanon. Az Igazgató asszony felolvasta a névsort. Mi ketten, én és nővérem, nem voltunk benne... Olyan fájdalmat papi arcon még addig és azóta sem láttam, mint Pali bácsin! Volt még két év az Általánosból, a hittanórák folytatódtak a parochián/ most már bevallhatom, mert szabad!/ és a templomi szolgálatok alatt. Hogy ne legyen ismeretlen nyelv a "latin", még kaptam egy kis előkészítőt is abból Esztergom előtt. Majd ott a ferences lelkület segített a papság felé. Barsi Balázs atya vonzott és mutatott utat Ahhoz, Aki Maga az Út, az Igazság és az Élet! Köszönöm atyáimnak és köszönöm most a családomnak... Csak segítenek!
Szerző: Reguly Zoltán | 2010. április 18. 17:29:12
Sokat köszönhetünk a Mária Rádiónak, amin keresztül sok kiváló pappal ismerkedhetünk meg, sőt kerülhetünk velük kapcsolatba is. Így kerültem lelki közelségbe többek között Barsi Balázs, Palkó Julián, Gál Jenő, Lambert Zoltán, Fülöp Ákos, Ipoly atyákkal, akik az éter hullámain keresztül sokunknak adnak mély tanítást, lelki vigaszt, mély gondolatokat. Főpapunk Jézus Krisztus nézzen kegyelmet osztó tekintetével rájuk, és majdan végtelen irgalma fogadja be Őket.Szerző: Nagyné D.Erika | 2010. április 17. 20:50:49 [ Törlés ]
Hálás köszönettel fogadtam ezt a lehetőséget.Nagyon sok szeretettel és tisztelettel gondolok drága Spányi Antal püspök atyára,aki elindított engem a hit útján.Életem azóta nagyban megváltozott.Rendkívüli személyisége,példamutató hite,emberi magatartása és türelmes szeretete megindító.Mély szociális érzékenységgel és segítőkészséggel közeledik az emberek problémái felé.A sors úgy hozta,hogy áthelyezték Székesfehérvárra megyés püspöknek.Kedves fehérvári testvéreim,adjatok hálát a Jóistennek érte,mint ahogyan én is ezt teszem imáimban.
A Rózsák teréről hálás köszönet Tampu-Ababei József atyának,az ifjúság szeretetteljes neveléséért.
Sorsom néhány nehéz pillanatában keresztezte utam Kerényi Lajos atya,akivel a kórházi betegágyaknál találkoztam.Köszönet a törődésért.
Medjugorjei zarándokutunkon Kemenes Gábor atya mély hitét tapasztaltuk meg.
Barsi Balázs atya lelkigyakorlatai szintén mély nyomot hagytak bennem.A következetes,szigorú rendű atya mély Isten szeretetet táplál az emberekbe.
Néhány évvel késöbb Székely János atya volt a felkészítőm a bérmálás szentségére.Szeretettel gondolok szívig hatoló kedves történeteire és mély teológiai tudására.
Jelenlegi plébánosunk fáradhatatlanságáról és önzetlenségéről ismert.Rendszeresen látogatja a kórházakat,misézik a betegeknek és a börtön fala között is vígasztalást nyújt.Hálás köszönet odafigyelő munkájáért.
Dr. Békési Sándor atyát is tartsa jó erőben még sokáig közöttünk az Úr.Közel 90 évesen is fáradhatatlanul misézik,gyóntat,keresztutat vezet.Kedves tanításaiban a szeretet és a tisztelet fontos szerepet kap.
A papság évében hálás szívvel imádkozzunk azokért,akik azért dolgoznak,hogy nekünk utat és vígasztalást nyújtanak,akik elvezetnek minket az üdvösség felé.
Szerző: B. Kiss Krisztina | 2010. április 16. 21:53:02
Gyerekkorom plébánosa volt Dr. Nagy István. Fiatal, energikus, nagy tudású, stramm fizikumú, lelkes, fiatalokhoz értő pap. Egy hónappal voltam több 10 évesnél a bérmálkozásomkor, mégis engedte... Mai napig hálás vagyok érte, s őt igazolta az élet: a kegyelem azóta is "működik". 15 éves voltam, amikor 1989. nyarán Róma szervezett nekünk, hittanos fiataloknak egy utat. s ekkor kezet is foghattam a pápával, a szerdai audencián (ma is megvan róla a fotó); s levitt bennünket a Szt. Péter Bazilika alatti katakombákba is, hogy láthassuk az üreget, ahol Péter csontjait megtalálták. Természetesen ide 18 év alatt be se léphettünk volna... Neki köszönhetően viszont láttuk. -- Minden nyáron tábort szervezett nekünk, amire ő maga is eljött, közénk vegyült, a templom udvarán focizott, pingpongozott velünk. Fiatalon mindog az járt a fejemben, hogy milyen nagyszerű hivatás lehet a papság, ha ez a fiatal, okos, világjárt, egyébként jóképű, talpraesett férfi ezt választotta. Ne monda nekem senki, hogy ez menekülés, lemondás..., hiszen látom, hogy öröm és lelkesedés, és napi küzdelem.
A másik pap, aki ilyen elgondolkoztató és pozitív minta volt -- épp a szerdai audencia óta: II. János Pál pápa. Többször találkozhattam vele ilyen közelről: 1989.- Róma; 1991. Bp. Mátyás templom, Vesperás; Népstadion. És természetesen végignéztük a temetését -- olyan intézményben taníthattam, ahol az egész iskola.
Harmadik atya, akivel nekem ugyan személyes kapcsolatom nem alakult ki, de hadd mondjam el azt a jellemző rövidet, ami igen fontos nekem: Kerényi Lajos atya. 1991-ben súlyos betegség miatt kerültem a László Kórház intenzív osztályára, többször hoztak vissza az életbe. A kétágyas kórteremben egy néni feküdt mellettem (Ani), aki már akkor 25. éve volt ott, gégemetszéssel lélegeztető gépre kötve... Sokat beszélgettünk, életről, halálról, majd vallásról is, mert kiderült, hogy ő is katolikus, s mindketten ismerjük Lajos atyát. Ő személyesen is, én csak hírből. De mekkora ereje lehet, ha egy 25 éve kilátástalan életet élőben ilyen frissen tartja a hitet, lelket! Én magam persze többször voltam Nagymaroson, Egerszalókon... :)
Áldassék Bírő László püspök atya is, a csütörtöki hittancsoportba én is jártam, s éppen táboroztunk, amikor kiderült, hogy püspökké nevezték ki...
Sok-sok papot említhetnék még, hisz sokan tanítottak, sokakkal dolgoztam együtt.
De végül álljon itt annak a neve, akitől évekig a lelki-szellemi muníciót kaptam, és tudom, hogy még ma is sokan kapják -- többek között a Ferenciek terén is: Barsi Balázs atya. Nekem ő a felülmúlhatatlan! A magasság és a mélység.
Szerző: T.Mária | 2010. április 15. 05:13:04 [ Törlés ]
Ezeket a rossz híreket hallva a papokról elszomorítanak engem,mert tudom, hogy milyen kárt tehet azok lelkében, akik különben sem kedvelik a papokat.
Én meg - pedig nem vagyok már fiatal - sok,sok jó pappal találkoztam életemben, hála érte Istennek!!! Azokat a papokat sorolom most fel, akik mély benyomást tettek rám hitükkel, egyéniségükkel, akikben megláttam Isten arcát! Ilyen volt FÖLDI DEZSŐ ATYA, MANDULA JÓZSEF ATYA, MÁRTON MIHÁLY ATYA, MÉKLI ATTILA ATYA, BÁRÁNY BÉLA ATYA. Őket személyesen ismertem. De nagyon szeretem hallgatni és sokat adnak nekem: PÁL FERENC ATYA, KERÉNYI IMRE ATYA, BÖJTE CSABA ATYA, BARSI BALÁZS ATYA, SZÉKELY JÁNOS ATYA. És sokan, sokan vannak, sokáig lehetne sorolni.... Sajnos botrányok mindig lesznek az egyházban is, de most ebben a végsőidőkben, melyben élünk, valószínű valóban több, talán mint más korokban. A Gonosz nagyon működik, de ezt a magunk életében is érezzük! Ők, a papok pedig most még nagyobb támadásnak vannak kitéve éppen ezért!! Isten áldja meg őket, és imádkozzunk értük, azokért pedig főleg, akik a botrányokat okozzák!!Szerző: Csomor Erzsébet | 2010. április 12. 21:57:10
Istennek legyen hála Barsi Balázs, Ocsovai Grácián atyákért, és nemrég Istenhez költözött Kalliszt atyáért.
Erzsébet
Szerző: Móni | 2010. április 12. 12:58:47
Nagy hálával tartozom Istennek, hogy olyan papokkal találkozhattam, mint Barsi Balázs, Böjte Csaba, Bálint Andor, Horváth Zoltán, Török Csaba, Bíró László, Tempfli József atya, és nem is tudok mindenkit felsorolni, annyian vannak még:-)
Köszönöm Istenem, hogy ilyen papokat adtál nekünk!
Szerző: Gáspár Éva | 2010. április 11. 22:32:40 [ Törlés ]
Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy született egy ilyen fórum és nagy örömmel csatlakozom mindazokhoz, akik fontosnak tartották, hogy papjaink mellett szóljanak éppen most. Én is nagyon fontosnak tartom. Gyerekkoromtól fogva mindig jelen voltak az életemben. Nekik kijáró tiszteletre tanítottak a szülői házban és tőlük tanultam és hallottam legtöbbet Isten hozzánk lehajoló, gondoskodó szeretetéről. Enélkül nagyon üres lett volna a szép gyerekkor. Nagyházi Sándor atya és Leányfalusi Vilmos atya voltak akik először hittanra tanítottak és mindketten odaadó szeretettel bántak mindannyiunkkal. Soha nem bántottak minket semmivel, de emberségre és Isten szeretetére tanítottak és ezen felül sokat beszélgettek és játszottak is velünk. Munkájukat az ellenséges kommunista hatalom alatt is nagy hittel és lelkesen végezték. Jó szívvel emlékszem rájuk! Később Prokop Péter atyával való személyes beszélgetések, az ő Jézus iránti feltétlen szeretete, igényessége és nagy tudása, mind nagyon segítették a világban való eligazodásomat és Isten iránti szeretetemet. Beszélgetéseinket mindörökre megőriztem és építettem, építek rá. Nyugodjék békében! Futó Károly atyát egy lelkigyakorlaton ismertem meg, ő csodálatos pap és ember! Nagyon sokat köszönhetek a pesti ferences atyáknak, a felsorolás nagyon hosszú lenne, mindegyiküknek akik az elmúlt 13 évben megfordultak a rendházban. Talán Bánk atyát külön kiemelném, Isten tartsa meg őt sokáig! Barsi Balázs ferences atya lelkigyakorlatos elmélkedései kitörölhetetlenül megjelöltek. Istenszeretete mindörökre példakép számomra.
Nagyon fontos, hogy most jobban tudatosítsuk mi hívők magunkban mennyi kincset kaptunk, mennyit dolgoztak önfeláldozóan az atyák azért, hogy mi hinni, remélni és szeretni tanuljunk.
Csak amíg papunk van, addig van Jézusunk is.
Szerző: Andrea | 2010. április 11. 21:05:40 [ Törlés ]
3 éve történt megtérésemet Zselepszki György Fábián kármelita atyának köszönhetem. Rajta keresztül érintett meg Isten Szentlelke egy közbenjáró ima alkalmával. Ott találtam vissza Istenhez. Lelki apám lett, sőt egy kicsit a korán elhunyt édesapám helyett is őt adta nekem az Úr.
Az egyik testvérem mondta róla, olyan, mint egy hatalmas mustárfa, aminek az ágaira rászállhatunk, mint a madarak, hogy megpihenjünk rajta. Sok-sok "madárka" pihen ennek a fának az ágain. Azt hiszem a többi lelki gyermeke egyetért velem, határokon innen és túl.
Egy paptársa tollából olvastam: "valaki azt mondta róla: 100 évenként terem ilyen ember". Hát ő a mi Fábián atyánk!
Hálával tartozom Deák Ákos gyenesdiási plébános atyának is. Az általa vezetett bibliodrámákon sok-sok sebemet begyógyított az Úr, Ákos atya pszichológusi vénájának köszönhetően is. Igazi lelki család vált a kis csoportunkból.
Sok-sok szeretettel gondolok a keszthelyi Kármel többi papjára is, akik szintén arra törekednek, hogy megtaláljuk az Isten felé vezető utat. Értékesek számomra Barsi Balázs atya keszthelyi konferencia beszédei is. Valamint az e-evangáliumot terjesztő Horváth István Sándor atyára is szeretettel gondolok ismeretlen ismerősként.
Isten áldja meg Magyarország összes papját!
Nagyon sok papot ismerek, ismertem. Az Egyház benső ügyeire - egykori hivatalaimnál fogva - nagyon jó rálátásom kínálkozott. Mára már ez - a hivatal elmúltával - megváltozott, de a jó papokért való kiállást és az Egyház egésze ellen indított támadás elutasítását továbbra is szükségesnek tartom.
Volt "szerencsém" nagyon rossz papokkal is találkozni. Viszont..., ami nagyon fontos, nem kampányoltak a hibáikkal, gyenge jellemükkel! Már ezzel is sokat tettek az Egyház egységéért. Sem ők, sem mások nem tették ki az "ablakba" a "piszkos csizmácskát". Igyekeztek megváltozni. Sokaknak sikerült. Igyekeztek lenyiszatolni a "csenevész ágaikat". (vö. ezt az előttem szóló Szerdahelyi úr bejegyzésével.)
Esély. Krisztusi. Valószínűleg, XVI. Benedek is e szellemben ítélt a kérdéses esetekben.
Többségében örömmel tekintek a magyar- és külhoniakra egyaránt. Különösen Beer Miklósra, Barsi Balázsra, akikkel hosszas..., volt hogy több órám nyílt elbeszélgetésre. Vagy épp a "fő felszólalóra", Böjte Csaba atyára... még levelezhettem is vele. Rendkívüliek. Példák. S ők valóban nem csak "celebek". A helyükön vannak. "Nem test és vér akaratából..." (Jn 1)
Vagy volt tanáraim közül fr. Halmai Vilmosra Esztergomból, aki mindig vidám, gyermeki lelkesedéssel tudott rám hatással lenni a nehéz pillanatokban. Ugyanonnan fr. Iglói Ignác atyára, akinek már csak a közelében, társaságában jobbnak, tisztábbnak érezte magát az ember. Ugyanígy gondolok Majnek Antal püspökre, Hidász Ference és társaira, akit emberpróbáló munkát végeznek határainkon kívül. A jezsuitáktól P. Róna Gáborra, vagy Székely püspök atyára, akihez bármikor, bármivel fordulhattam.
Ebben, egyúttal bennük áll a papokkal kapcsolatos "hitvallásom". "Ne emberi mértékekkel..."
Szerző: Nyírőné Bakay Beáta | 2010. április 10. 23:13:19 [ Törlés ]
Én a következő papokért szeretnék hálát adni a jó Istennek:
- elsősorban a Szentendrei Ferences Gimnázium paptanárai mellett szeretnék kiállni mint kollégájuk, mindegyiküket nagyon-nagyon tisztelem és becsülöm. Úgy látom, hogy emberszeretetük szigorúságukon át is eljut a diákokhoz, fáradtságot nem kímélve végzik osztályfőnöki munkájukat, igazi közösséget kovácsolnak a gyerekekből.
- hálát adok Pál Ferenc atyáért, a Kövi Szűz Mária plébánosáért: egy igazán értékes ember, több éve ismerem én és a családom is.
- hálát adok még Vigassy Mihály atyáért, Kerényi Lajos atyáért, Barsi Balázs atyáért.
Isten áldja meg őket.
Szerző: Szerdahelyi Csongor | 2010. április 10. 22:45:21
Zseniális ötlet ennek az oldalnak az elindítása. A papok évében ez a szomorú áradat, ami elöntötte a médiát, egyrészt lelkiismeret vizsgálatra kötelez mindnyájunkat, másrészt valóban annak végiggondolására, mit köszönhetünk igazi papjainknak. Én hála Istennek sok nagyszerű pappal találkoztam életemben, és sokat köszönhetek nekik. Kezdve a budai Szent Imre Plébánia remek káplánjaitól - Mádai Istvántól, Bolberitz Páltól, Hirváth Istvántól olyan falusi plébánosokig, mint a hollókői Vincze Zoli bácsi, a cserhátszentiváni Szabó Pista bácsi, a gönczi Balogh István atya, a mátraszentimrei kacsik Árpád vagy a sopronbánfalvi Kövér Imre. Gimnazista és egyetemista koromban sokat tanulta néhány bencéstől, többek között Áment Lukácstól, Várszegi Asztriktól, Korzenszky Richárdtól. Későbbi plébánosaim, Nagy Imre és Györgydeák Márton szintén hiteles, fajsúlyos képviselői Krisztus ügyének. Lelkigyakorlatok alkalmával megismert Barsi Balázst és sok más ferencest, akik bölcsességükkel, életörümükkel és szerénységükkel varázsoltak el. A világegyház iránti érdeklődésem révén munkaterületükön találkoztam olyan misszionáriusok, mint a most meghalt verbita Mészáros István, a peruban püspökösködő Zserdin Antal Gellért ferences, vagy Harmath Károly ferences újságíró egytől egyig remek emberek, Isten kiváló, egyedi, eredeti szolgái, hús-vér emberek. Sokaktól kaptam még maradandó értéket, de ennyi is elég ahhoz, hogy egy-egy csenevészre sikeredetett fa ne takarja el szemem elől azt a csodálatos rengeteget, amit az egyház papjai és maga az egyház jelent számomra.
Szerző: Attila | 2010. április 10. 14:39:07
Szerző: Adri | 2010. július 08. 23:09:34
Kifelejtettem Barsi Balázs atyát, kinek voltam már lelkigyakorlatán Sümegen és nagyböjtben mindig ott vagyok a konferenciabeszédein. Köszönöm Balázs atya mély tartalmú tanítását. Köszönöm Kerényi Lajos atya munkáját /Nagymaros, Egerszalók, stb.../ és Placid atya gondolatait, köszönöm a Jóistennek, hogy még jó egészségnek örvendenek. Köszönöm a humorukat is, amire szükség van és azt a szeretetet amit nekünk adnak. Köszönöm, hogy Regőczi istván atya is még köztünk van, az Ő áldozatos munkáját külön is köszönöm. Őrizze meg még köztünk az Úr! Székely János atyának a prédikációit és mosolygós tekintetét köszönöm és én nagyon szeretem Kunszabó Zoli és Gorove Laci daikonust, akiktől szintén nagyon sokat kapunk. Zolinak külön köszönöm a mindig mosolygós tekintetét. Mindannyiukat a Jóisten őrizze meg még nagyon sokáig szeretetben és jó egészségben. Az úr áldását kérem rájuk.
Szerző: Mollly | 2010. szeptember 12. 19:50:08
Hát kihagytam volna sokunk Lajos atyáját, Dr. Kerényi Lajost az ecseri úti templomból? Hányan vagyunk évről-évre pedig ott Egerszalókon, táborozva a templom körüli temetőben! Hány és hány fiatalt vezet ez az idős atya a maga lendületével, derűjével az erény útjára, megóva őket számos csapdától! Édesapám majd tíz éve jár vissza Egerszalókra hűségesen, egyet ki nem hagy, s mi is sokszor tartunk vele, legalább egy-két napra.
"Ne legyetek lekvárok!":)
S persze poszthumusz meg kell emlékeznem Vác Jenő jezsuita atyáról, akit az előző rezsim Püspökszentlászróla száműzött, és ő ott hozta létre az "életrendezés házát", ahová ma is számosan érkeznek hivatásuk tisztázására. Volt szerencsém ott lenni egy karácsonyi lelkigyakorlatán a mindig mosolygó atyának, ahol egymaga játszott el egy komplett betlehemest.:)