Kaszap István

Történetem nagyon régen kezdődik. 10 éves koromig Nagymamám nevelt egészen csecsemő koromtól és mindennapjaimba szervesen beletartozott a templombajárás és a napi imádság. Örzöm, szinte egyetlen emlékként az imakönyvét, aminek kopásai a keze érintését idézi fel. Egy alkalommal volt egy szentmise Kaszap István emlékére. Fogalmam sincs mennyi idős lehettem, de mély nyomot hagyott bennem. Sajnos miután Mama meghalt az életem végtelenül kusza lett, sok-sok hányadtatással folytatódott, aminek következtében a hitélet teljesen hátrányba került, hiszen az "életben maradás" volt a tét. A biztonságba való reménykedéssel korai házasságot kötöttem, ami 10 év után felbomlott. Mindíg bennem volt az Isten keresése, tudtam, hogy létezik és VAN, de soha nem volt lehetőségem (most már tudom, hogy ez CSAK rajtam múlott volna) közel kerülni Hozzá. Második házasságomat a szentségben kötöttem, de ez sem vezetett vissza a katolikus egyházhoz. Nagyon kerestem a választ, tudtam hogy VAN Mindenható. 2000 környékén belegabalyodtam egy keleti vallási közösségbe, ahol tiszta szívvel próbáltam hinni az általuk felkínált Isteni képet. Sokat foglalkoztam a filozófiájukkal, igyekeztem, sőt néha még HITTEM is amit láttam és hallottam. DE! Azt az igazi megnyugvást, azt a mély szeretetet nem tudtam megtapasztalni, mint amikor elmentem Dévára segítőnek egy rövid időre. Számomra az volt a valódi felismerés, a valódi FELÉBREDÉS egy mély és kusza álomból. Amit ott tapasztaltam, az volt maga a boldogság. Ott döbbentem rá, hogy mindig is erre vágytam, erre a tiszta és minden feltétel nélküli HIT-re. Sajnos nem volt elég erőm ahhoz, hogy életemet úgy alakítsam, hogy vissza tudjak menni sok-sok időre. Családi és egzisztenciális "katasztrófák" sora következett életemben, amiknek viharai még most is a fejem felett lebegnek. Harcolok a munkanélküliséggel (is) és ezért sok helyen megfordultam. Egyik alkalommal egy irodába mentem, ahol reméltem, hogy tovább tudok lépni. Ez az iroda a budapesti Pálos szerzetesek épületében van, ahol a lépcsőfordulóban kis szórólap köteget vettem észre. Odavonzott, mint a mágnes. A szórólap pedig az volt: KI VOLT KASZAP ISTVÁN?  Abban a pillanatban tudtam, hogy jó helyen vagyok! És sikerül az, amiért ide jöttem. Nagymamám kezét éreztem a szívemen, az ő írányítását és Isten jelenlétét. Ennek pár hete. Nem mondom, hogy gyökeresen megváltozott minden körülöttem, de már látom az utat, beteljesült, hogy ott, abban az irodában elkezdődhetett egy lehetőség, hogy kiutat találjak nehéz helyzetemből. 75 éve meghalt, 19 éves kispap aki segít egy közel 56 éves asszonynak. Mi ez, ha nem Isteni gondviselés? Sokat kell még tanulnom. Azért kérem Isten segítségét, hogy legyőzzem magam, be tudjam építeni a napjaimba az imát, hogy teljes lelkem át tudjam adni a hitnek. Hogy küldjön valakit, aki ebben fogja a kezem, mert egyedül (ráadásul, ha a környezet ellenkezésébe ütközik) nagyon nehéz.

Hálát adok BÖJTE CSABA testvérnek és egyben a dévai munkatársainak a felismerésért.

Hálát adok KASZAP ISTVÁN-nak, hogy szent életével segített egy óriási lépésben.