Juhász Miklós

Szerző: Marianne | 2010. április 10. 15:12:09

1944-ben 12 éves voltam. Édesapám munkaszolgálatos volt, édesanyámat agyonlőtték. Egyedül voltam Budapesten. A Sacre Coeur apácák, később pedig Schlachta Margit Szociális Testvérei fogadtak be házukba és mentettek meg. Margit testvér keresztelt meg. 1945 őszétől a Sacre Coeur-be jártam, ahol az osztályfőnököm anyám helyett anyám lett és mindig imádkozott értem. Börtönben volt hosszú ideig, majd Ausztriába ment.

A Ward Kollégiumba jártam hitoktató képzőbe. Ott is sok tudos papot ismertem meg. Ikvay László atyát, Marcell atyát, Szunyogh Szabolcs bencés atyát.

Az Egyház üldözése során, amikor az egyházi iskolákat bezárták a piarista atyák foglalkoztak az árván maradt diákokkal. Örök hálával tartozom Juhász Miklós piarista atyának. Ö is sok időt töltött börtönben, amikor kiszabadult, nem mehetett vissza a Rendbe, hanem Vácott élt és mint civil dolgozott, de állandóan tartotta a kapcsolatot a régi diákjaival, megkeresztelte gyermekeinket. Azt hogy meg tudtam tartani a keresztény hitemet Neki köszönhetem. Jó lenne, ha a piaristák közül valaki, talán Emil atya le tudná irni Juhász Miklós aty életrajzát.

Kerényi Lajos atya fiatal káplán korában tanította hittanra lányomat, aki Nála volt elsőáldozó talán 1958-ban. Később, amikor anya lett és nem merte fiait hittanra beíratni beteg lett és a kórházban Lajos atya beszélte rá, hogy küldje a fiúkat hittanra.

Máthé György atya Rákospalotán tanította hittanra unokáimat. Nyáron nyaraltatta őket, szombatonként fociztak. Azok a gyerekek ma már felnőttek de összetartanak és gyakorolják a hitüket. Sokat visszatérnek Gyuri atyához problémáikkal, örömeikkel. Öneki is nagy hálával tartozom, hogy unokáim gyakorló keresztények.

Nyugdíjasként a Jezsuita atyáknál dolgoztam adminisztrátorként. Nagy tudósokat, csodálatos papokat ismertem meg bennük.

Mindig úgy éltem meg, hogy önfeláldozóan az Egyházért élnek, dolgoznak és mi édesanyák nagy hálával tartozunk nekik, hogy önzetlenül segítnek nevlni gyermekeinket.

Ma is vannak Don Boscó követői és Piarista atyák, ahová nyugodt lélekkel küldhetjük iskolába gyermekeinket.

Nem győzök eleget imádkozni Értük és hogy legyenek új hivatások. Az Úr áldja meg őket áldozatos munkájukért.

Mi volna a sok árva gyerekkel Csaba Testvér nélkül?