Jakus Ottó

Körülményeimből adódóan nagyon sok papot ismerhettem meg, és mindegyiküknek nagyon sokat köszönhetek.

Pelsőczi Ferenc volt az 1. pap, akitől a hitben való elinduláshoz segítséget kértem 28 évesen. Bár éppen beteg volt, nem küldött el, hanem szeretettel fogadott. Életének utolsó perceiben szolgált a gyilkosainak.

Hitünk igazságainak megismerésére Bohn István atya vezetett el, szolgálata nagy áldás Egyházközségünknek.

Fáradhatatlanul szolgált még nálunk életének utolsó percéig Rónay László atya.

Az akkor a Ferenciek terén szolgáló Katona István atya vezetett be a Szentlélekben való életbe, és Ő volt az, aki több évtized kihagyás után Édesapám életgyónásának az Úrhoz való közvetítésével elindította őt a hitben járás útján.

Megismertem példaadó életű és szolgálatú ferenceseket is: Faddy Ottmárt, Bagyinszki Ágostont, Fejes Antalt, a pasaréti Grácián atyát, és közvetetten, műveikből és szolgálatukból Barsi Balázst és Böjte Csabát.

Sokat köszönhetek a Szent Imre Templom-beli Birinyi Józsefnek, Oloffson Placidnak, Kállay Emilnek és Brückner Ákos Elődnek, aki fáradsággal nem törődve járt meg gyalog 4 emeletet, hogy a Betegek Szentségét és at Oltáriszentséget kiszolgáltassa haldokló Édesapámnak.

Hálás vagyok, hogy megismerhettem még Lelovics Lipótot, aki a bérmálkozásomra való készülésemben segítségemre volt, Forrai Botondt, Lipp Lászlót, Kemenes Gábort, Gál Pétert, Janig Pétert és az Alkoholista-mentő Misszióban is tevékenykedő Jakus Ottót és az Erdélyből áttelepült Tompa Józsefet.

Papnövendék kora óta ismerhetem a segítőkész, imádságos lelkű Virágh józsefet.

Most ők jutottak eszembe, a sor nem teljes, de a felsoroltak megegyeznek abban, hogy hivatásukat áldozatkészen végzik, illetve végezték halálukig, az Úr dicsőségére és a lelkek megmentésére.

Szerző: roznyik erika | 2011. március 22. 14:14:25

Jakus Ottó atyáról, a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat munkatársáról szeretnék írni.

Öt éve ismertem meg a KASZ máriabesnyői lelkigyakorlatán.

Holott katolikus családban nőttem fel, megkereszteltek, elsőáldozó voltam, bérmálkoztam, a lélekben lakozó Istenhez való elkötelezettséget nem éreztem sosem.

Nála vettem úgy először részt egy misén, amikor az elején nem a „menjetek békében”-t vártam, hanem lélekben is ott voltam. Ezt az ő karizmatikus személyisége nagyban elősegítette.

Olyan volt ez a lelkigyakorlat, mint egy születésnapi ünnepség. Ez - ahogy elneveztem magamban - a LÉLEK VASÁRNAPJA volt. Ünnep, aminek értékét csak a hétköznapokkal összevetve lehet látni. Nagyon sokat kaptam, szeretetben, gondolatokban, hitben való megerősítésben, a Bibliához való közeledésben Ottó atyától. Nála gyóntam hosszú-hosszú évek után először, egy igazi „életgyónás” volt, ami nagyon sokat segített a továbbiakban.

Onnan hazatérvén ez indított arra, hogy a vasárnapi miséken rendszeresen részt vegyünk párommal együtt, és őt is sikerült újra Istenhez visszavezetni.

Most februárban, öt év után találkoztam Jakus Ottó atyával újból Leányfalun, a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban, a benyomásom vele kapcsolatban ugyanaz maradt, sőt megerősödött, és most már megismerhettem egy nagyon kedves segítőjét, Fazekas György atyát, aki minden tekintetben egyenrangú munkatársa.