Ignác Atya

Nagyon sok papot ismerek, ismertem. Az Egyház benső ügyeire - egykori hivatalaimnál fogva - nagyon jó rálátásom kínálkozott. Mára már ez - a hivatal elmúltával - megváltozott, de a jó papokért való kiállást és az Egyház egésze ellen indított támadás elutasítását továbbra is szükségesnek tartom.

Volt "szerencsém" nagyon rossz papokkal is találkozni. Viszont..., ami nagyon fontos, nem kampányoltak a hibáikkal, gyenge jellemükkel! Már ezzel is sokat tettek az Egyház egységéért. Sem ők, sem mások nem tették ki az "ablakba" a "piszkos csizmácskát". Igyekeztek megváltozni. Sokaknak sikerült. Igyekeztek lenyiszatolni a "csenevész ágaikat". (vö. ezt az előttem szóló Szerdahelyi úr bejegyzésével.)

Esély. Krisztusi. Valószínűleg, XVI. Benedek is e szellemben ítélt a kérdéses esetekben.

Többségében örömmel tekintek a magyar- és külhoniakra egyaránt. Különösen Beer Miklósra, Barsi Balázsra, akikkel hosszas..., volt hogy több órám nyílt elbeszélgetésre. Vagy épp a "fő felszólalóra", Böjte Csaba atyára... még levelezhettem is vele. Rendkívüliek. Példák. S ők valóban nem csak "celebek". A helyükön vannak. "Nem test és vér akaratából..." (Jn 1)

Vagy volt tanáraim közül fr. Halmai Vilmosra Esztergomból, aki mindig vidám, gyermeki lelkesedéssel tudott rám hatással lenni a nehéz pillanatokban. Ugyanonnan fr. Iglói Ignác atyára, akinek már csak a közelében, társaságában jobbnak, tisztábbnak érezte magát az ember. Ugyanígy gondolok Majnek Antal püspökre, Hidász Ference és társaira, akit emberpróbáló munkát végeznek határainkon kívül. A jezsuitáktól P. Róna Gáborra, vagy Székely püspök atyára, akihez bármikor, bármivel fordulhattam.

Ebben, egyúttal bennük áll a papokkal kapcsolatos "hitvallásom". "Ne emberi mértékekkel..."