Halmos Ábel

Kisgyermek koromtól életem állandó szereplői ők. Most, hogy végiggondolom; de sokan is vannak.

Első plébánosom Csertő Antal, tőle kaptuk az első hittanleckéket. Meghalt rég. Aztán Gerencsér István, nála kezdtem minisztrálni. Ő is halott. Minisztránsait kirándulni vitte, de az első igazi sikerélményt is neki (és nem az iskolának) köszönhetem, amikor egy azóta pappá lett társammal, külvárosi diákokként az 1. és a 3. helyet is elhoztuk a Szombathelyi egyházmegyei hittanversenyről.

Aztán a Győri Bencés Gimnázium sok-sok tanára.

Családunk széthullása épp a gimnáziumi éveim alatt történt. Osztályfőnököm, Halmos Ábel OSB mellettem állt és segített. Ahogy azóta is. Bárdos Oresztéz OSB. Boldog lennék, ha csak megközelíthetném őt a tanári munkámban. 17 évvel az érettségi után is nap, mint nap eszembe jutnak az órái, elgondolom, ő mit csinálna az én helyemben.

Végül hadd meséljek el egy franciaországi történetet.

Egyetemisták voltunk, amikor egy barátommal 16 napon át körbecsavarogtuk Franciaországot. Autóstoppal utaztunk, sokszor erdőben, benzinkúton, kukoricásban aludtunk. Ezen a napon Moissacból Albiba jutottunk, ahol Nádasi Alfonz OSB atya ajánló soraival kértünk szállást a helyi plébánostól. Gabin-nek hívták. Befogadott a plébániára bennünket, vacsoráját nem megosztotta, hanem nekünk adta. Egy falatot sem evett, hiába kértük, csak mosolygott és nézte, ahogy lassan minden elfogy. Szabadkozott, hogy nem tud főtt étellel szolgálni. Németül beszéltünk, mi a gimnáziumban tanultuk, ő Buchenwaldban.

Csodálom életáldozatukat. Sokakat említhettem volna még, de inkább átadom a szót.

Szerző: Ili | 2010. augusztus 01. 20:03:16