Hajdó István

Szeretnék csatlakozni a felhíváshoz, Hajdó István fôesperes úrról szeretnék néhány szót írni. "Miatta" lettem templomba járó ember. Mindig, minden vasárnap kaptunk valamit, egy hétre elegendô erôt, gondolkodnivalót, hitet. Mindig azt éreztem a templomból hazafelé tartva, hogy a föld felett járok. Nem üres szólamok voltak a beszédei. Gondolatot ébresztô, utat mutató, igazi elmélkedések voltak azok. Emellett nevelte is a makacs, önfejû gyergyói embereket. Nagyon becsültem benne, hogy mindig elmondta: a Himnusz éneklésekor vigyázzba állunk! És a hozzáfûzött kis történetecskét is, miszerint még akkor is vigyázzba állunk, ha méhecske repül az orrunkra. Azóta is, minden egyes alkalommal ha felcsendül a Himnusz eszembe jut a mi Fôesperesünk. Azért írok múlt idôben, mert sajnos néhány éve elhelyezték Gyergyószentmiklósról. Amikor csak tudom, meglátogatom, de hiányzik. Minden vasárnap hiányzik.

Végh család <veghcsalad@citromail.hu
Date: 2011/7/10


Búcsúzás Hajdó Istvántól+  Isten bocsássa meg nekem, hogy a gyászhír után, amit ma kaptam, 22:39-kor, 2011.- július 8.án: " PAPBÁCSI MEGHALT"- Krisztus teste a lobogó viaszgyertya fényében ülve-írva,erős almapálinkával nyugtatom hevesen dobogó szívemet, tompítom agyamat,hiszen tudatomba hasított; többé nem látjuk egymást, Drága Pista, tisztelendő főesperes, Hajdó István+, gyermekeim keresztelő papja. Kimondatott az AMEN. Berszán Atyánal járva, kit mostani Gyimesi nyaralásunk idején látogattam meg,lelki megerősödést kaptam. Panaszoltam,siránkoztam,hogy milyen elesett,gyenge állapotban feküdtél kórházi ágyadon,amikor hétfőn hogy Erdelybe érkeztünk első utam az udverhelyi idegosztályra vezetett. Tekinteted,a néhány elsuttogott szó azt jelezte, hogy Te mar majd' Odaát vagy. Arcod gyötrettetésed ellenére fiatalosan szép volt s mikor azt mondtam Neked : Egész Magyarország érted imádkozik,azt felelted " Köszönöm,az jó! ". Berszán Lajos, aki a kolozsvári református teológián rendezett díszünnepségen Magyar Örökség Díjad laudátora volt, azt mondta nekem aggodó szavaimra, hogy bennünket hívőket elszolít Urunk, de ne sötétséget,sőt inkább fényt lássunk magunk előtt, az örök élet világossága járjon át. Búcsúzom szeretve tisztelt pásztorunk. 2005-ös csíksomlyói pünkösdi prédikációd felszabadító, megnemesítő, magasztos könnyezést váltott ki belőlem, s akkor határoztam el, hogy megkérlek, vállald el gyermekeim megkeresztelését. Csodaszámba menő, hogy hosszas, hiábavaló keresés, érdeklődés után végre Rád találtam. Budai munkahelyemre sietve megálltam a Városmajor utcai Érsebészeti Klinika előtt. Próbáltam telefonon a nyomodra bukkanni - megmagyarázhatatlan miért pont ott és akkor !!! Megtudtam, nagybeteg vagy, szívműtétet hajtottak végre rajtad. Hol? Épp ott,a Városmajor utcai kórházban, amelynek kapujánál álltam. Beléptem az épületbe, a kertbe, ahol látogatóid karéjában ültél a padon, sápatag lábbadozóként. Bemutatkoztam, elmondtam kívánságom, s Te azt válaszoltad, ha megerősödtél, jöjjünk Gyergyószentmiklósra, templomodba. Kérdeztem hogyan tituláljalak ; főtisztelendőnek, főesperes úrnak, plébános atyának, mire azt mondtad: Szólíts csak Pistának, kedvesem! 2006. július 23.-án a zsúfolt nagytemplomban a vasárnapi szentmisén keresztvíz alá álltak Margit, Mária Ilona és Emese Etelka lányaim és Pál Péter fiam. Emesének a keresztségben az Egyház szabályai szerint, valamelyik szent nevét kellett választani. Ezt Rád bíztuk. Erzsébetet ajánlottal, az önfeláldozás, az ölében piros rózsával jelzett, életet magasztaló Árpád-házi királylányunk után.Célbataláltál, hiszen édesanyám és legidősebb nővérem is Erzsébetek. Zengett Isten Háza a sok száz magyar hívő énekétől, s gyimesi csángó testvéreink, immár keresztelő komáink jelenlétében alkalmat kaptam arra is, hogy elmondjam Sajó Sándor két versét, a Hitet és a Magyar Keresztet. Nyugdíjázasod okán Lengyelfalvára kerultél ezután,ahol áldozatos szolgálatod látvanyos eredményeket produkált. Orbán Balázs emlékére álíitott székelykapu avató ünnepségetekre engem is meghívtál, hajlékodba befogadva, s tetted ezt több alkalommal, amikor családommal meglátogattunk, Szentmiséden részt vettünk. Hírdetted: a magyarok zászlója legyen a pelenka: a gyarapodás, az új élet, a megmaradás záloga. Magyarok, székelyek, csangók, Kárpát Hazánk minden jó testvére, aki ismert, izzó szeretettel kapcsolódott Hozzád, s ez a ki nem hanvadó ragaszkodás éltet bennünket immár a földi élet áldozatos szolgalatából az örökkön örökké tartó mennyei létbe távozásod, bár megrazó, de dicsőséges pillanatától mindétig. Amen. Soli Deo Gloria! ( Búcsúzás Hajdó István+ papbácsitól- Végh Péter tanár és családja- Pilisjászfalu)