Gál Péter
Szerző: Laci | 2010. április 08. 20:37:32
Gyerekkoromban -mivel tiltott dolognak számított- édesapám vitt el Pécsről Hetvehelyre, hogy Bogáthy Laci bácsi, a plébános felkészítsen és megkereszteljen. Őszinte, vidám, tisztaszívű papot ismertem meg benne.
Hossz évtizedek kihagyása után kerültem vissza az Úr közelébe, megtérésem előtt Marik József atya "gyóntatott" (pontosabban nála bőgtem pár órát férfi létemre). Gál Péter atya imaközösségében szolgálhatok a mai napig, akitől rengeteget tanultam: megkülönböztetésben, közös szolgálatokban. Botond atya, pálos szerzetes volt az életgyónásom vévighallgatója, hatalmas lelki élmény maradt bennem. A pálos atyák közül megismerhettem Máthé Péter atyát, de a maiakat is kivétel nélkül szeretem és tisztelem: János, Levente, Mihály atyák (Pécsett). Ify Géza atya (Balatonfenyves) és Varga Laci atya (Kaposvár) a nyarak miséit és homiliáit idézik fel bennem.
Morvay Pio atya ismertetett meg az irgalmas lelkülettel, sokat tanultam tőle alázatot és szeretetet. Garadnay Balázs és Pavlekovics Ferenc helynököket is nagyon megszerettem jóságos, széles látókörű munkájukért, a hit védelméért. Vagy tucatnyi további papot tudnék felsorolni - mindegyikük méltó a tiszteletre és szeretetre.
Szerző: Ágnes | 2010. április 08. 19:57:45
Hála a jó Istennek sok papot ismerek. Ezek az atyák egytől- egyig nagyon áldozatos munkát végeznek híveik körében. Ha kell km-et mennek egy- egy eltévedt báránykáért, hogy segítsenek. Mindig szakítanak iőt ránk, bár milyen sok plébánia, tanítás, temetés stb. vette körül őket.
A megtérésem is egy atya imájához kapcsolódik, Kersák Pali bácsi imádkozott, közbenjárt értem. Megismertte velem-ünk, az Úr jóságát, mennyire szeret minket.
"Izleljétek és lássátok, milyen jó az Úr!"
Én és családom többi tagja is sokat köszönhetek nekik. Ha beteg voltam mindig elhozták az Úr jézust. /Gál Péter atya /Mindig támogattak imáikkal, ha küzdelmes volt az életünk. /Ketczeli Károly atya, Pálos atyák- szerzetesek , Sándor atya, József atya és még sorólhatnám /Együtt örültünk, a szépnek és a jól sikerült eseményeknek. Itt megszeretném köszönni a jó Istennek, hogy megismerhettem őket, hogy közvetítői az Ő szeretetének, hogy nem vagyunk egyedül! Hogy rajtuk kersztül a szentmisében magunkhoz vehetjuk az Úr Jézust. Rajtuk keresztül részesülhetünk a Szentségekben.
Köszönöm. Isten áldjon mindenkit!
Több egyházi honlapot készítettem vagy gondozok jelenleg is, remélhetőleg számos pap munkáját is segítve ezzel:
www.karizmatikus.hu, www.irgalmasokpecs.hu, www.kertvarosi.plebania.hu, www.maranatha.hu
Szerző: nagymama | 2010. április 29. 09:45:31
Körülményeimből adódóan nagyon sok papot ismerhettem meg, és mindegyiküknek nagyon sokat köszönhetek.
Pelsőczi Ferenc volt az 1. pap, akitől a hitben való elinduláshoz segítséget kértem 28 évesen. Bár éppen beteg volt, nem küldött el, hanem szeretettel fogadott. Életének utolsó perceiben szolgált a gyilkosainak.
Hitünk igazságainak megismerésére Bohn István atya vezetett el, szolgálata nagy áldás Egyházközségünknek.
Fáradhatatlanul szolgált még nálunk életének utolsó percéig Rónay László atya.
Az akkor a Ferenciek terén szolgáló Katona István atya vezetett be a Szentlélekben való életbe, és Ő volt az, aki több évtized kihagyás után Édesapám életgyónásának az Úrhoz való közvetítésével elindította őt a hitben járás útján.
Megismertem példaadó életű és szolgálatú ferenceseket is: Faddy Ottmárt, Bagyinszki Ágostont, Fejes Antalt, a pasaréti Grácián atyát, és közvetetten, műveikből és szolgálatukból Barsi Balázst és Böjte Csabát.
Sokat köszönhetek a Szent Imre Templom-beli Birinyi Józsefnek, Oloffson Placidnak, Kállay Emilnek és Brückner Ákos Elődnek, aki fáradsággal nem törődve járt meg gyalog 4 emeletet, hogy a Betegek Szentségét és at Oltáriszentséget kiszolgáltassa haldokló Édesapámnak.
Hálás vagyok, hogy megismerhettem még Lelovics Lipótot, aki a bérmálkozásomra való készülésemben segítségemre volt, Forrai Botondt, Lipp Lászlót, Kemenes Gábort, Gál Pétert, Janig Pétert és az Alkoholista-mentő Misszióban is tevékenykedő Jakus Ottót és az Erdélyből áttelepült Tompa Józsefet.
Papnövendék kora óta ismerhetem a segítőkész, imádságos lelkű Virágh józsefet.
Most ők jutottak eszembe, a sor nem teljes, de a felsoroltak megegyeznek abban, hogy hivatásukat áldozatkészen végzik, illetve végezték halálukig, az Úr dicsőségére és a lelkek megmentésére.