Fülöp László

Szerző: Balázs Natália | 2010. április 26. 19:47:29 

A nagyváradi egyházmegyében élek, 23 éves vagyok. Legrégibb "papos" emlékem 6 éves koromból van. Akkor hunyt el édesapám és a bátyám. Sövér István atya, aki mellett testvérem rendszeresen ministrált, nagyon együtt érző volt a családunkkal, és ha ma egy templombúcsún találkozom vele, annyira örülök, hogy ott van, mert az a nyugalom és szeretet, ami belőle árad engem is békével tölt el.

Miután őt elhelyezték Csillik János atya végzet szolgálatot a falunkban. Azokra az évekre is örömmel emlékezem vissza. Ő készített fel engem az első szentáldozásomra és a gyónásra. A hittanórákon sokat énekeltünk. Azokat az énekeket most is tudom és szeretem.

Csillik atya után Kiss Mártont helyezte hozzánk a püspök atya, aki azóta is itt plébános. Mikor idejött jó hittancsoportba rázott össze minket, akik ma is mind visszatérők vagyunk a templomba, az egyházhoz. Néhányunk sorsát személyesen formálta. Engem és egy fiút Debrecenbe vitt el Gimnáziumba felvételizni, a fiú osztálytársamnak sajnos nem sikerült Debrecenben, de 3 másik lánnyal az atya őt is elvitte Csaba atyához Dévára tanulni. Az atya 2000-ben, itt, Bélfenyéren beindított egy gyermekotthont, szociálisan sérült, hátrányos helyzetű, árva és félárva gyermekeknek. Közben a mi iskoláztatásunkat is támogatta, meg nem csak a mienket, de a többieket én nem ismerem személyesen. A gyermekotthonban jelenleg 20 bentlakó gyermek testi és lelki fejlődéséről gondoskodik.

Gyermekkoromban Szűcs Attila atya volt a lelkivezetőm, akire mai napig is felnézek, és akit nagyon csodálok, szeretek. Sok gyermek- ás ifjúsági tábort szerveztek nekünk Márton atyával.

Felnőtt koromra Vakon Zsolt atya lett a lelkivezetőm, mert Attila atyát távolabb helyezték én meg Váradon laktam. Őt másoknak mindig „a tökéletesként” emlegetem. Lehet, hogy ez nincs teljesen így, mert állítólag „senki sem tökéletes” de én nagyon felnézek rá, s ha egyáltalán van valami hibája, az nagyon kicsi lehet. Lehetet lelki, anyagi, vagy bármilyen más problémám, ő mindig szívesen segített, segít.

Nagyon felnézek még Giosanu Leonard, Gyenge Béla, Nagy Jácint, Petrisor Constantin, Fülöp László, Szabó Ervin, Fügedi Antal, Radnóthi-Szakács Albert atyákra. Az ő szavaik is mindig Krisztus üzenetét, a szeretetet és a jót tolmácsolták felém.

A Jó Isten áldja és óvja Őket, hogy mindannyiunkat Jézushoz vezessenek!

Szerző: G Zsolt | 2010. április 20. 20:33:56

Jómagam csalódtam gyerek/ifjúkoromban a papokban, de inkább azt mondanám, hogy a bennem róluk kialakult képben csalódtam. Tény, hogy kiábrándult voltam.

És ha nincsen jónéhány olyan pap, akikben "mást" sejtettem meg, mint amit addig tapasztaltam, akkor én ma nem lennék az egyház tagja, s Istenről talán hallani sem akarnék. Velük való találkozásban láttam, hogy más is van, amit én láttam.

Ők alakították s alakítják életemet az Úr fele:

SchP Kerényi Lajos

Barsi Balázs OFM

Szőcs László SJ

Péter Arthúr OFM

Szénégető István

Oláh Dénes

Köllő Gábor

Rusti Alexandru

Fülöp László

László Rezső

Jakabos Barnabás SJ

Kovács Gábor

Placid atya

és mások.

Több szociális nővér ismerősöm van. Le a kalapokkal őelőttük is.

Szerző: Kis Bernadett | 2011. július 20. 18:47:47