Dauner János

Dauner János atya hat éves koromtól segítette a világban való eligazodásomat, Isten és Mária szeretetének megélését. Még olvasni sem tudtam, mikor nővéremmel mehettem az általa vezetett Wekerle telepi Szent József templomba énekelni. 1959 nem éppen a hitet átadók könnyű időszaka volt. Nála sok - sok gyermek és ifjú nevelődött erkölcsi elvárások, komoly követelmények, játékos "énekkari"próbákon, közös kirándulásokon, esti beszélgetéseken arra, hogy megbecsülje amit kap szüleitől, megértse Isten üzenetét, tudjon elfogadó és megbocsátó lenni társaival. Számtalan házasság, barátság kötődött irányítása, olykor dorgáló szeretete mellett. Hivatásokat, életpályákat határozott meg fantasztikus lelki nagyságával, pedagógiai érzékével. Neki köszönhetem, hogy ma az vagyok amivé lettem. Mellettem állt a gyermekek unokák születésekor, akkor is mikor öröm vagy fájdalom ért. Egy- egy nagyobb feladat előtt ma is elhangzik a számból mint annyiszor az elmúlt évtizedekben - igaz most nem személyesen, vagy telefonon kérve -  "János bácsi "imádkozzál értem. És Ő  közbenjár, mert aki vele kapcsolatba került, annak gondját, terhét , örömét hordozta és hordozza ! Egy pap volt, aki tette a dolgát, tette azt, amire meghívást kapott.  Újmisés papi hitvallása szerint élt és tanított!

"Gyermeki lelkekbe erényt ültetni, Dalos kis szívüket Tehozzád emelni, Vigasztalni, kiknek könnyes a szemük, Lelkeket menteni, Istenem mindenütt"

( P. Dauner János SDB atya)

Nem csak civil embereket nevelt, hanem papi hivatásokat is indított útjára. A fiamról az egyéves születésnapján jósolta, hogy szerzetes lesz. Neki lett igaza. Isten követeként, végezte karizmatikus munkáját, hála érte.