Czikó László
Szerző: Tüske | 2010. április 21. 14:14:11
Erdélyi hozzászólók hol vagytok? Nekem semmi bajom a papokkal, attól, hogy ők is emberek és emberi módón elesnek, attól az én Istenbe vetett hitem és bizalmam nem lesz kevesebb. Íme néhány név az elmúlt 25 évből, akik által közelebb kerültem Istenhez: Ágoston Ferenc, Csató Béla, Csavar Tibor, Csintalan László, Czikó László, Csont Ede, Gergely István, Jánosi Gellért, Kémenes Loránt, Kovács Péter, Nagy-György Attila, Sebestyén Ottó, Sebestyén Péter, Szecsete Zoltán, Szénégető István, Szőcs Csaba és még sokan mások. Ne csak most a papság évében imádkozzunk értük, hanem minden nap. Isten áldja mindannyiukat!
Szerző: T. Márta | 2010. július 22. 19:49:21
Fiatal korom ellenére, Isten kegyelméből rengeteg csodás (erdélyi) papot ismerek! Nem tudnám mind felsorolni őket, kiemelnék viszont néhányat.
Czikó László atyának köszönöm, hogy elindított az úton, hogy "öntözött" és az Alapkőre építeni kezdett bennem. Mindig felnéztem rá, rengeteget tanultam és tanulok tőle.
Sebestyén Ágoston tisztelendő úrnak hálásan köszönöm (és köszönjük nagyon sokan), hogy velünk ember és értünk pap! Köszönöm, hogy nem csak az oltártól tanít és nem csak a gyóntatószékben hallgat meg minket; hogy mindig számíthatunk rá, hogy osztozik velünk örömeinkben és bánatainkban, és hogy nem mondott le rólunk akkor sem, amikor megérdemeltük és ő megtehette volna. Mégsem tette, mert számára akkor is fontosak voltak a hívei, amikor sokan hátat fordítottak neki.
Kiss Endre tisztelendő úrnak köszönöm a nagyszerű szentbeszédeket, a gyönyörű miséket, de legfőképpen sugárzó hitét. Sokunk számára példaképpé vált. Egyszerű megjelenésével, néhány szavával a jóra sarkall. Mellette nem lehet szomorú lenni, mert az ember érzi, hogy boldogságra született és Isten megmutatta a boldogsághoz vezető utat. Járjunk rajta!
Végtelenül hálás vagyok Istennek nem csak értük, hanem minden papért, akit ismerek! Messze jobbak, mint amit megérdemelnék. Isten mégis ideküldte őket, hogy Hozzá vezessenek.
Köszönöm papjainknak, hogy nem ragaszkodnak görcsösen az életükhöz, hanem Istennek szentelték, és nap mint nap nekünk ajándékozzák magukat!