Böjte Csaba
Benedek Klára | 2012. január 03. 15:19:16
Szerző: MerszÍ | 2010. április 11. 17:15:56
Egész életemben meghatározó a szeretet és példamutatás, amit az atyáktól kaptam. Gyerekként szinte csodálva néztem fel rájuk. Szüleimtől, nagyszüleimtől azt láttam, hogy a papokra példaképre, de egyszersmind jó barátra tekintenek. Gyerekkorom meghatározó papjai: Gavora Béla atya, Bartos Sándor atya, Hagyó József atya.
Szülőként köszönettel tartozom Illéssy Mátyás atyának, Linde László atyának, Varga János atyának, Kiss Csaba atyának. Az, hogy kisfiam lelkes ministráns, szereti olvani a Szentírást és mindenkor kiáll a hite mellett, a gyerekközösséggel szemben is, ha kell, nekik köszönhető.
Diákként nagyon sokat kaptam Turay Alfréd atyától, Szabó Ferenc atyától, Nemes György atyától, Csiba Tibor atyától, Nemeshegyi Péter atyától, akinek minden szava napsugárként ragyog a hallgatóságra és mindig érezni mellete, hogy Krisztus szeret.
Aztán köszönet azoknak, akiket személyesen nem ismerek, de szívesen hallgatom a nem csak a prédikációikat, de sokat tanulok cikkeikből, megszólalásaikból: Jelenits atya, Beer Miklós püspök atya, Böjte Csaba atya. És lehetne folytatni a sort.
Szerző: Bernadett nővér | 2010. április 11. 16:00:44
Öröm töltötte el a szívemet Böjte Csaba atya levelét olvasva. Papjaink sokszor emberfeletti módon küzdenek Isten végvárain és nem hangzik el elég köszönet munkájukért. Nagyon sok papért adok hálát az Úrnak: Kemenes Gábor atyáért, aki a legnehezebb élethelyzetekben tudott igazi atyai szeretettel mellettem állni és igent mondani az életemre. Köszönöm Szendrei Miklós atya szeretettel teli szelídségét, Aczél László Zsongor atya józan tanácsait, Nagy Ferenc atya SJ készségességét, Jálics Ferenc SJ és Mustó Péter SJ atyáknak, hogy bevezettek a szemlélődő imamódba. Köszönet Ráduly Ferenc atyának gyermekkorom meghatározó egyéniségének... KÖSZÖNET az életátadásukért, küzdelmeikért, hitükért, tanácsaikért. Fontos, hogy ne csak ők szolgáljanak nekünk imádkozzunk mi is értük! Most is a magyarországi papi lelkigyakorlat előtt!
Hálával: Bernadett
A média által hangoztatott primitív butaságok helyett, inkább kívánom mindenkinek, hogy gyűjtsön személyes tapasztalatot a papokról és töltekezzen belőle, mert jobb ember lesz általa.
Szerző: Malustyik Ibolya | 2010. április 11. 15:16:38
Az előttem szólókhoz csatlakozva én is köszönetet mondok Böjte Csaba atyának, akinek üzenete rögtön a szivemhez szólt.
Én is gondolom, hogy a jónak is hangot kell adnunk mindig. a papok áldozatos munkájáért mindenképpen köszönettel tartozunk. Az én személyes életemben,és a családoméban is sok köszönettel tartozunk a körülöttünk élő papoknak.Egyetemista koromban nagyon sokat kaptam Kiss Imre atyától, aki ifjusági csoportot vezetett, és a katekizmus felnőtt megértését segítette, aztán Nagy Károly atya, aki a házasságra készített fel minket, bölcsa tanácsaival az ÉLET-re kaptunk útmutatót, Jávorka Lajos atyától a tiszta szeretetet tanulhattuk, 12 éven át egyházközségünk plébánosa Rónaszéki Gábor atya volt, aki személyes példáján keresztünk az Istennel való kapcsolat megerősítését segítette, mellette igazi testvérként szeretett mindenkit.
Hálát adunk Istennek, hogy a papságra hívó Szavát , van aki meghallja, és szivével és tetteivel Isten üzenetét közvetiti ma is a világ számára. Áldás kísérje őket útjukon.
Ilyenek a papok…
Böjte Csaba OFM húsvét másodnapján, az erdély.ma internetes hírportálon megjelent cikke nem várt visszhangot váltott ki, A hozzászólók, az álnév biztonsága mögött nem tétováztak, hogy különféle véleményüknek hangot adjanak, amelyek nem fukarkodtak akár a papok kritizálásával, rágalmazásával, sőt megvádolásával sem. Úgy testületileg, a papok kaptak hideget-meleget, és a fórumozás lassan már nem is Böjte Csaba cikkéről szólt. Ez indított engem is írásra.
Ide s tova mindjárt húsz éve szolgálom egyházamat és népemet, odaadva magam Istennek már gyermekkorom óta. Nagyon sok papot megismertem, de egyre sem emlékszem, aki „gyanús” lett volna, vagy aki tisztátalan gondolattal, gesztussal közeledett volna felém. Persze én is hallottam, híreket törvénytelen gyermekről, szeretőről, homoszexuálisokról, papok durvaságáról és anyagiasságáról stb., de papi életemben ezekből csak azt szűrtem le, hogy hogyan nem szabad… A negatív híreket messze felülmúlták azok a követendő példák, akinek tartása, tudása, bölcsessége, emberszeretete, hűsége és hivatástudata máig meghatározza életemet. Soha nem szerettem, ha ítélkezünk valakiről, pláne papokról, főleg mi papok, de azt sem, ha a hívek nyilatkoztatnak ki sommás ítéletet, ráadásul nem ismerve a konkrét személyt és helyzetet. Valamiféle egyházias szemérmesség is van bennem, amivel akaratlanul is védeni szeretném azokat, akik tehetetlenek a közvélemény nyomásával szemben. Az egyház az én családom, tagjai fájdalma az én fájdalmam is, szégyenük az én szégyenem is, és ezért nem szeretem a mai média nyilvános tetemre hívásait. Ez nem Krisztus műfaja.
Böjte atya húsvéthétfői locsoló-cikkében a világsajtót bejárt pedofil botrányról írt, felhívva a figyelmet arra, hogy hol vannak a híveink, a jó papok nevelte ifjúság, akik az igazi, ellenpéldákat is fel tudnák sorakoztatni, a néhány szomorú, sajnálni való , megtévedt paptestvérrel szemben?… A gyermekeket megrontó papok botránya Amerikából indult el, és nagyon el van túlozva. Nyilván az európai esetekre is ez a jellemző. Valakik ebből is, így húsz-harminc év távlatából hasznot akarnak húzni. A sátán vigyorog, amikor saját tagjai járatják le az egyházat. A liberális sajtó, amely mögött melegek és abortuszpártiak egyaránt felsorakoznak egyenesen a Szentatyának megy neki, fejeket követel, kényszeríti hogy nevezze meg a „főkolomposokat”, mert, ha nem ő is abba a gyanúba keveredik, hogy eltussolja a botrányt. Szeretnék, hogy valaki „vigye el a balhét”, legyen újra egy gumicsont, amivel kiszolgálható a bulvár, egy övön aluli ütés az egyháznak, mely szálka a szemükben… Valójában ezt az álságos, farizeusi kritikát kellene először leleplezni. A Szentatya főügyésze Charles J. Scicluna az Avenire című olasz napnak adott interjújában részletesen is beszámol a Hittani Kongregációhoz befutott ügyekről az egyházi személyek által elkövetett pedofil bűncselekményekkel kapcsolatban. Az interjú részletesen is olvasható a Magyar Kurír internetes katolikus napilapban. Ebben a Hittani Kongregáció ügyésze is megerősítette, hogy az utóbbi 50 évben mintegy háromezer feljelentést kaptak, amelyből mindössze 250 ügy a konkrét pedofil eset. Persze ez is sok, egy is sok, de a jelenség messze nem annyira drámai méretű, mint ahogy azt a világi média sokszor tálalja. És a számokhoz még annyit, hogy világszerte jelenleg mintegy négyszázezer egyházmegyés és szerzetespap él. A világhálós hozzászólók azt a tényt is elfelejtik, vagy mellőzik, hogy az ilyen dölyfös egyházkritikák mögött legtöbbször nem a szeretet félő aggodalma húzódik meg, hanem szexuális szabadosságot hirdető genderek és melegek, a válást és abortuszt népszerűsítő istentelen szabadelvűek, a házasság szentségét és a család intézményét semmibe vevő ultrák, akik nálunk, Erdélyben is már rég teret hódítottak. Nem veszik tudomásul azt, hogy az egyház nem a nyilvánosság bitófáján nyírja ki a bűnösöket, nem a nyilvános megszégyenítés leleplező erejével akar embereket Istenhez segíteni, hanem az egyházjog és az irgalmasság eszközeivel. Hogy a bűnös megtérjen és éljen…-mondaná Urunk Jézus. Aki tehát vétkezett, ismerje el bűnét, kérjen bocsánatot, tartson bűnbánatot, fizessen kártérítést, vonja le tettei következményeit, s ha szükség hagyja abba a szolgálatot. Mindezt pedig a főpásztor illetékes elbírálni. Ha pedig polgári perre kerülne sor, ott bizonyítási eljárás is szükségeltetik. De nem kell a kerten átkiabálni, hogy tegyen az egyház. A nyomásgyakorlás ilyetén eszközei egy cseppet sem demokratikusak Krisztus egyházában. Kinek használ az egyházgyűlölettől habzó feszítsd meg: ’elő a listát’!, ’kik a besúgók?’, ’nősüljenek a papok, hogy szaporodjon a nemzet!’, és effélék?… Jaj ugyan a botrányt okozónak, de őt sem kidobni kell, hanem visszasegíteni a normális, közösségi életbe.
Ugyanakkor ne legyünk igazságtalanok, és ne általánosítsunk. Ne csináljunk a bolhából elefántot. Vannak, akik túl könnyedén vágják rá ilyenkor: „ilyen az egyház, ilyenek a papok… Hogy bízzam gyermekemet egy ilyen papra, hogy nézzek fel rá”…Vagy úgy követelik a fejét annak a ki „sáros”, mintha egy kávét rendelnének a presszóban. A valóság viszont sokkal árnyaltabb. A pedofilia valóban összefügg a homoszexualitással, de nem annyira a cölibátussal. Az előbbi kettő betegség, bűn-fajtalankodás. Rejtett személyiségzavar következménye. A cölibátus viszont nem bűn! Sokan szeretnék túl könnyen összemosni a kettőt. Részben szellemi-lelki alultápláltságból, részben szándékosan, és minden ilyen hírre az a refrén: az egyház szüntesse meg a cölibátust, mert már idejétmúlt. Több a kár, mint a haszon benne. Lám az ilyen botrányok is hitelét, szavahihetőségét kérdőjelezik meg. De az ilyen kritikusok tapintatosan hallgatnak arról, hogy a pedofilia messze nem (elsősorban) csak a katolikus papoknál mutatható ki. A már említett melegeken túl agyonhallgatják a többi felekezetet, a börtönöket, katonaságot, pedagógusokat, szociális otthonokat stb. A hozzászólók arról is hallgatnak, hogy mi papok, mint lelki vezetők hány ezer beteg embernek segítünk tanácsainkkal, imáinkkal, akárcsak a jobbfajta pszichológusok?… Másrészt meg a cölibátus nem az egyház találmánya. És itt most nem vallástörténeti kitérőt teszek, csupán Jézus Krisztusra hivatkozom, aki maga is cölebsz volt és tanítványait is erre bíztatta. Nyilván azon lehet vitatkozni, hogy jó-e, ha kötelező, de vitatni a létét butaság. Eljön az idő, amikor az illetékesek eldöntik, hogy fakultatívvá tegyék-e, nős férfiakat szenteljenek-e stb, de attól a cölibátus még érték marad. A cölibátus karizma, odaadottság, életforma, -amit tudatosan vállal egyházunkban mindaz, aki a papságra meghívást kapott Istentől. A keleti és nyugati egyház egyöntetűen, a kezdetektől értéknek tartotta, és élte is akár a szerzetességben, remeteségben, akár a papságban. De tovább is mehetünk: hányan élnek a civilizált világban, vagy máshol, akik a tudománynak, a művészetnek, egy hobbinak, egy nagy alkotásnak, egy nagy célnak a megszállottjaként teljesen, mindenestől odaadták magukat, és egyszerűen nincs idejük megosztani magukat másokkal…? A cölibátus nemcsak férfi-, nő-, gyermek-, család hiányt jelent, hanem felszabadít egy csomó többlet energiát, a közösség szolgálatára, hogy-mint jelen esetben a katolikus pap- mindenkinek mindene lehessen. Sokan hajlamosak elfelejteni, hogy ez a katolikus egyház hitelének, értékének, egyedülálló sajátosságának a z egyik sarokpontja. Vagy lehet, hogy pont ezért támadják. Mondhatni az a csodálatos az egyházban, ahogyan végzi küldetését, és nem maga a küldetés…A mérce Krisztus. És ha valaki nem tudja, vagy nem akarja krisztusi módon, felnőtt, érett emberként megélni cölibátusát, azért nem a cölibátus a felelős. Akkor az illető kérjen segítséget, menjen orvoshoz, de ne okozzon botrányt. Ezt maga Krisztus is kéri. A szexualitás kincsével felelősen kell élnünk, akár a házasságban vagyunk, akár cölebszként, mert az szent dolog. És nem dobhatjuk kincseinket a disznók elé. A mostani papság éve is jó alkalom arra, hogy papok és hívek imádkozzunk egymásért, éljünk hűségben és önuralommal, hiszen csak így követhetjük hitelesen Krisztust.
Sebestyén Péter
Szerző: eidon | 2010. április 11. 14:01:59
Nagyon sok papot ismerek, ismertem. Az Egyház benső ügyeire - egykori hivatalaimnál fogva - nagyon jó rálátásom kínálkozott. Mára már ez - a hivatal elmúltával - megváltozott, de a jó papokért való kiállást és az Egyház egésze ellen indított támadás elutasítását továbbra is szükségesnek tartom.
Volt "szerencsém" nagyon rossz papokkal is találkozni. Viszont..., ami nagyon fontos, nem kampányoltak a hibáikkal, gyenge jellemükkel! Már ezzel is sokat tettek az Egyház egységéért. Sem ők, sem mások nem tették ki az "ablakba" a "piszkos csizmácskát". Igyekeztek megváltozni. Sokaknak sikerült. Igyekeztek lenyiszatolni a "csenevész ágaikat". (vö. ezt az előttem szóló Szerdahelyi úr bejegyzésével.)
Esély. Krisztusi. Valószínűleg, XVI. Benedek is e szellemben ítélt a kérdéses esetekben.
Többségében örömmel tekintek a magyar- és külhoniakra egyaránt. Különösen Beer Miklósra, Barsi Balázsra, akikkel hosszas..., volt hogy több órám nyílt elbeszélgetésre. Vagy épp a "fő felszólalóra", Böjte Csaba atyára... még levelezhettem is vele. Rendkívüliek. Példák. S ők valóban nem csak "celebek". A helyükön vannak. "Nem test és vér akaratából..." (Jn 1)
Vagy volt tanáraim közül fr. Halmai Vilmosra Esztergomból, aki mindig vidám, gyermeki lelkesedéssel tudott rám hatással lenni a nehéz pillanatokban. Ugyanonnan fr. Iglói Ignác atyára, akinek már csak a közelében, társaságában jobbnak, tisztábbnak érezte magát az ember. Ugyanígy gondolok Majnek Antal püspökre, Hidász Ference és társaira, akit emberpróbáló munkát végeznek határainkon kívül. A jezsuitáktól P. Róna Gáborra, vagy Székely püspök atyára, akihez bármikor, bármivel fordulhattam.
Ebben, egyúttal bennük áll a papokkal kapcsolatos "hitvallásom". "Ne emberi mértékekkel..."
Szerző: Csizmadia Gergelyné Marika | 2010. április 11. 09:33:23
Köszönöm Böjte Csaba atyának a húsvéthétfői hidegzuhanyt. Máris sorolom azokat, akiknek rengeteget köszönhetek. Az első a sorban Benkó Tibor atya, aki megmutatta nekem az Egyház igaz arcát, megtanított imádkozni, és arra, hogy az Egyház akkor lesz szép, ha én is teszek érte. Dombos Kázmér kármelita atya az Örök Boldogság öröméből boldogan tekint rám és több ezer győrire, akiknek fáradhatatlan lelkiatyja volt. Köszönöm az Egri Hittudományi Főiskola paptanárainak, hogy tudásuk mellet, mély hittel és odafigyeléssel készítettek fel a hitoktatói munkára. Köszönöm Lujza nővérnek, és minden domonkos nővérnek, hogy megtanítottak megküzdeni önmagammal, és teljesen Istenre hagyatkozva élni. Nagy József atyának és Werner József atyának köszönöm, hogy életem nehéz hónapjaiban rendszeresen vigasztaltak és erőt adtak. Amikor a legmélyebben voltam Bognár István atya állt mellettem, és mindig szakított időt arra, hogy meghallgasson. Végül, de nem utolsó sorban köszönöm, hogy Németh István atya és Szabó Ráhel OP nővér barátságát élvezhetem. Hála mindannyiukért a Mennyei Atyának.
Szerző: Gábor 53 | 2010. április 10. 23:42:40
Köszönet Böjte atyának,hogy még erre is van ereje.A Szentlélek segítse terveinek megvalósításában.Az Ö élete, tevékenysége már most megérdemelné,hogy boldoggá avassák.
A húsvéthétfői "locsolással" kapcsolatosan a félhivatalos vatikáni értesítőben is olvasható egy tudósítás:
http://www.zenit.org/article-22254?l=italian
Ungheria: un sito web mostra i sacerdoti valorosi
In un momento difficile per la Chiesa ricorda i tanti esempi positivi
ROMA, mercoledì, 28 aprile 2010 (ZENIT.org).- In un momento in cui sulla stampa e nei mezzi di informazione sembrano dilagare notizie relative solo a sacerdoti che hanno infranto gli impegni che avevano assunto con il loro ministero, un sito web vuole mostrare i tanti esempi di presbiteri valorosi.
Un famoso francescano ungherese, Csaba Böjte, che insieme a un crescente gruppo di volontari si occupa di migliaia di bambini orfani e bambini che vivono per le strade della Romania, ha pubblicato a Pasqua una lettera aperta indirizzata a tutti quelli che nella loro vita erano in contatto con la Chiesa e con i sacerdoti.
"Svegliatevi voi tutti che un tempo siete stati membri di gruppi di catechismo o alunni di istituzioni ecclesiali!", ha scritto. "Voi conoscete tanti preti, monaci meravigliosi, uomini di coscienza e di vita santa, e allora perché tacete?".
"Sì - ammette -, bisogna parlare anche di quelli che fanno parte dell'uno per cento che senza scrupoli ha sporcato i bambini che si fidavano di loro, ma bisogna parlare anche degli altri, di quei pastori che si chinavano sopra di noi con incredibile bontà e amore".
Il religioso riferisce quindi la sua esperienza: "Conosco molti preti, ma nessuno di loro si è avvicinato a me bambino con peccaminoso desiderio. La maggior parte di tutto quello che ha valore in me viene da preti di animo nobile".
"In sei anni di studi teologici nessuno si è avvicinato a me e ai miei compagni con istinti perversi. I nostri professori preti non hanno mai avuto alcun riconoscimento dal regime comunista per i loro studi, per il loro lavoro generoso, eppure sono rimasti sulla breccia con grande onestà, impegnandosi nel difficile compito istruttivo e educativo".
"Erano dei veri esempi di vita per me e penso anche per i miei compagni chierici", dichiara.
Il francescano vuole risvegliare i cristiani perché "il nostro silenzio mette in ombra anche noi stessi, perché gli estranei non vedono altro che la sporcizia, la generalizzano e credono che le istituzioni ecclesiali sono case del peccato e della sporcizia".
"Noi abbiamo conosciuto, sperimentato la verità e questa conoscienza ci obbliga", dichiara. Per questo, incoraggia a "svelare la vita dei nostri cari professori preti, educatori monaci".
"Scriviamo in una lettera, in una relazione tutte quelle cose belle e buone che attraverso loro abbiamo avuto da Dio. Riempiamo la stampa, il circuito internazionale della biografia, dei fatti di persone che si sono date a Dio, persone di cui siamo orgogliosi".
Il sito internet ilyenazenpapom.com ha preso il via il 7 aprile grazie al lavoro di alcuni volontari. A chiunque è offerta la possibilità di condividere le sue esperienze positive con preti, monaci e pastori senza obbligo di registrazione.
In breve tempo sono arrivate sul sito decine di testimonianze, leggibili anche in inglese (www.thisismypriest.com).
Gli autori del sito chiedono ai visitatori di "accendere una candela in modo simbolico e di pregare per un servo di Dio di cui sanno che compie in silenzio la sua vocazione nella vigna del Signore".
Invia ad un amico | stampa questo articolo | commenta questo articolo
Szerző: Margit | 2010. május 11. 18:01:08
Sokat tanultam Szász Tibor András felsősófalvi tiszteletes úrtól és Böjte Csaba atyától.Őszinte nemes egyszerűséggel tanítanak sok sok bölcsességet.Lélekben sokat fejlődtem,mióta ismerem őket.Csak a szeretetről és nemeslelküségről tettek tanubizonyágot,nagy nagy szeretettel.Tisztelem és becsülöm őket,hálás szívvel szeretettel.
Szerző: Gyöngyi | 2010. május 07. 15:55:12
Dunakeszin élek, lassan 50 éve.Édesanyámmal és nővéremmel rendszeresen "jártunk templomba".Sajnos édesanyánk balesetben váratlanul korán ,számomra igazságtalanul elhunyt.Annak ellenére ,hogy Budapesten, a Szent Család templomban,Kemenes Gábor atyától rengeteg lelki táplálékot kaptunk az esküvőnk előtt, mégis eltávolodtam emiatt a tragédia miatt egyházamtól.Miután született egy gyermekünk/Májusban,amikor meghalt édesanyám!/,szerettem volna a keresztelő után/ami mélyen elgondolkodtatott/,hogy elsőáldozó lehessen.Ezért Szabó József László atyához vittem hittanra.Elsőáldozása előtt,hosszú idő után elmentem gyónni.Lassan, fokozatosan egyre közelebb kerülök Istenhez!Próbálkozom, hogy bölcsebb legyek, jobban szeressek,igazabb ember legyek!Kimondhatatlanul hálás vagyok ezért,hogy "alakulok":Kemenes Gábor atyának,Szabó József László atyának és kőnyvei,élete ,váci lelkigyakorlata alapján:Böjte Csaba testvéremnek,egész családom nevében!
Szerző: Kankalin | 2010. május 03. 15:57:09
2008. május 11-én láttam a boldogságot. Barna szerzetesi csuhát viselt, az arca ragyogott a mosolytól, s a két kezét gyermekek fogták és gyermekek fogták körül őt. Szentmisére érkezetek a kontumáci templomhoz. A gyimesbükki gyermekotthon lakói voltak a kicsik. A szentmisén Isten kegyelméből az első sorba kerültem. Így vehettem észre, hogy az oltár egyik gyertyája elaludt. Böjte atya előttem állt, őt szólítottam meg csendesen: Atya, elaludt a gyertya! Odanézett, majd szólt a mellette álló ministránsnak: "Gyújtsd meg a gyertyát! "A fiúcska válaszolt: "Úgyis elfújja a szél!" "Nem baj, azért csak gyújtsd meg!" - válaszolt az atya, a gyerek pedig meggyújtotta a gyertyát. Amikor a kézfogásra került sor, abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a hívek közül velem fogott először kezet Böjte atya. Nem fogom elfelejteni! Mint ahogy nem lehet elfelejteni a szavait a kialudt gyertyáról: ha a szél elfújja, akkor is újra és újra meg kell gyújtani! Ez életige, amely erőt adhat, kitartást! Sok áldott emlékű atya közül őt, az élőt akartam kiemelni, mert ő maga az életet adó szeretet. Isten áldja meg mindkét kezével! Amen.
Szerző: Báriné Irénke | 2010. május 01. 10:56:51
Kedves Böjte Csaba Atya!
EGY VÖDÖR HIDEGVIZET ÉN IS VÁLLALOK, mint alvó az alvók között.
Szégyenlem magamat, hogy papnak kellett szólnia,
vegyetek már védelmetekbe bennünket, mert eltaposnak.
Szendrőben élek a 69 évem alatt elég sok pappal
találkoztam. Sok papról el tudom mondani: ez is az
én papom. Mindig kereszténynek vallottam magam, de volt olyan időszak, amikor azért voltam keresztény, mert templomba jártam, és lett olyan időszak amikor azért járok templomba, mert keresztény vagyok. E két állapotom között nagyon nagy különbség van. Az elsőben úgymond műkedvelő voltam és hála a jó Istennek és dr. Lengyel Gyula atyának, hogy elkötelezett, vallásomat vállaló, abban elmélyülő, hitemben erősödő keresztény lettem.
Mikor Gyula atya Szendrőbe került, azonnal felforgatta tesznyettségünket. Számba vett bennünket, ránézésből megállapította, mire van szükségünk. A már meglévő imacsoportokat rendezte, sorba szedte és újakat hozott létre. – oltáregylet, kamilliánus csoport. Szent Mónika imacsoport, cursillós közösség, énekkar, férfi imacsoport - De azzal, hogy létrehozta nem elégedett meg, hanem tevékenyen részt vállalt az életükben, nem engedte,hogy ellaposodjanak. Meghatározó, magával ragadó pap volt és az ma is. Eszében sem jutott az embernek gondolkodni azon, amit kért, mert biztos volt benne, hogy számára az a legjobb választás. Mikor megkérdezte: elmész-e a cursillóba? Természetes volt, ott a helyem, hiszen Ő rosszat nem találna ki számomra. Mint ahogy igaza is volt, mert ott várt rám Jézus, ott akart velem találkozni. Ezt a találkozást Gyula atya közvetítette és ezzel a találkozással nyertem egy új életet.
Rövid idő alatt 250-300 ember jutott el az egyházközségből és a fíliákból a cursillóra és hallotta meg :gyere kezdj új életet.
Dr. Lengyel Gyula atyáról elmondhatom:Ő az én papom, akinek a megtérésemet köszönhetem. Ő az, akinek a munkájában a Mennyei Atyának is kedve telik.
Egyházközségünk jelenlegi papja Ködmön Ferenc plébános atya, akiről megint csak felsőfokban beszélhetek.
Azt szoktam mondani, Ő már megkapta a földön a legnagyobb jutalmat, azzal, hogy Isten dicsőségére szolgálhat és tudja ezt úgy tenni, hogy semmi kétségem nem marad affelől, amikor azt mondja: Krisztus feltámadt. Csak azt tudom rá mondani: Valóban feltámadt.
Minden bemutatott szentmiséjével a legalázatosabb hódolatát fejezi ki a Mindenható Felséges Atya-Fiú és Szentlélek előtt. Nem sajnálja az idejét, fáradságot nem ismerve, külsőségekben is olyan pompával, ráfigyeléssel mutatja be a legszentebb áldozatot, amelyben benne van minden tisztelet és dicsőség. Szent beszédei megörökítésre méltóak, azon túl, hogy elmélkedésre késztetnek, erősítenek, bűnbánatra indítanak, és ébren tartja bennünk a keresztény reményt.
Sokat bízott rá az Úr, de számíthat is Rá. Nagyszerű pap, Ő is az én papom.
De sorolhatnám a Cursillóban megismert csodálatos papokat.
Beöthy Tamás, Csókay Károly jezsuita atyák, Takács Alajos, Szabó József, Gulyás Zsolt, Ócsai József, Pálfi János, Keresztes László, Juhász János atyákat. Sok, sok embert elindítottak az úton, és elvezettek Jézushoz.
De nemcsak a felsorolt, hanem minden papra kérem a jó Isten áldását, kívánom, érezzék valóban a legnagyszerűbb földi jutalomnak a papi szolgálatot. Legyen minden lépésükön a Mennyei Atya áldása. Kísérje Őket vigyázó, gondoskodó, féltő szeretete. Soha ne érezzék hiányát a hívek szeretetének és számának.
Áldja meg Őket a Mindenható Isten az Atya, Fiú, Szentlélek.
Báriné, Irénke
Szerző: Éva Judit | 2010. április 25. 17:13:41
Nem utolsó sorban Böjte Csaba testvérnek, akit szintén erősítsen, és Áldjon Isten munkájában!
Sajnos már olyan hangokat is halottam, hogy Teréz Anya életét, munkásságát kérdőjelezik.
De sajnos olyan idős házaspárt is ismerek, akik ugyan járnak a Szentmisékre, de állandóan az Egyház ellen, papjaink ellen van kifogásuk. Kevesen vannak, és gyengék. Mondják Ők. De Ők egy gyermeket sem adtak az Egyháznak. De nem csak az Egyháznak, hanem hazánknak sem.
Minden katolikus Testvéremnek üzenem, hogy ezen hangoskodókat tessék meggyőzni, és hitet tenni Egyházunk mellett. Azzal, hogy csendben morgunk, nem csoda semmi. A szektások hangja erős. Jézus is ostort fogott! Legyen ez szemünk előtt, és nyelvünkkel ne hagyjuk magunkat!
Békesség Veletek!
Ámen
Szerző: Vermes László és felesége, Zsuzsa | 2010. április 24. 22:05:09
Legteljesebb mértékben egyetértünk azokkal, akik felemelik szavukat az Egyház és papjai védelmében, és tiltakoznak a média lejárató kampánya ellen! Leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy néhány bűnössel azonosítsák az egész papságot, hogy vádjaikat kiterjesszék az Egyház egészére, és hogy vádaskodásukkal a Pápát is célba vegyék!
Egyetértünk a francia katolikus értelmiségiek tiltakozó levelével, és mindazzal, amit az általunk és környezetünk által is nagyra becsült ferences atya, Böjte Csaba tesz annak a túlnyomó többségnek a védelmében, akiket most a megtévedtek ügyének ürügyén vádolnak és elítélnek. Mi nem találkoztunk olyan pappal, aki bármilyen vonatkozásban "ferde hajlamú" lett volna, hanem csak olyanokkal, akik életük példájával is a tanításuk és az Egyház által képviselt erkölcsi értékek megvalósítói voltak. Pedig hetven feletti éveink során igen sok világi és szerzetes papot volt módunk megismerni, akikre nagy hálával és tisztelettel emlékszünk. Ezek közül is kiemelkednek a Budai Ciszter Gimnáziumban működő paptanárok, az akkori igazgató, Brisits Frigyes vezetésével, vagy a Krisztinavárosban a fiatalok lelki vezetőjeként szolgáló Liska Zoltán atya, vagy a felső-krisztinai templomban megismert lelkipásztorok: Greksa Ferenc, Haid Árpád, Gál Ferenc, akik a kötelező papi szolgálaton felül az ifjúság minden korosztályának nevelésében, oktatásában, a velük való rendszeres foglalkozással valóságos missziót teljesítettek a kommunista üldöztetés éveiben is.De meg kell emlékeznünk a piarista Pogány János tanár úrról, aki a Rákosi korszakban - titokban - hittanórákat adott nekünk. Említést érdemelnek a budai és az esztergomi ferences rendi atyák, különösen Hegedűs Kolos atya, valamint a Budakeszin megismert Németh László plébános úr, aki a legnehezebb időkben is sokat tett a városért (nemrég díszpolgárrá is választották), a katolikus oktatásért, kiemelten a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium létrehozásáért, a domonkos nővérek rendházának létesítéséért, általában az itteni katolikusok lelki gondozásáért. Még további neveket is említhetnénk, de talán ennyi is elég annak igazolására, milyen sok jó és elismerésre méltó lelkipásztor működik az Egyház és a hívek szolgálatában. Reméljük, hogy még sokan elmondják kedvező tapasztalataikat, és ennek nyomán ez lesz az általános vélemény a katolikus papság megítélésében.
Szerző: Katalin | 2010. április 24. 16:37:37
Minden atyára szeretettel és hálával gondolok,akikkel az Úr megáldott eddigi életemben. Böjte Csaba atya szolgálatát látva Krisztus odaadó szeretete valóságosan jelen van a világban.Számos helyi pap hírnév nélkül,elkötelezetten szolgálja híveit a maga kis közösségében.Sajnos manapság számuk egyre fogy,így mind több "civilnek" kell bekapcsolódnia Krisztus örömhírének átadásába.Természetesen imába kell foglalnunk a papi hivatás újbóli felvirágzásának óhaját,de nem szabad megrekedni a sajnálkozás,a sóhajtozás állapotában.Amíg imánk meghallgatásra talál,addig sem ülhetünk a babérjainkon:
"Mert minden kereszténynek,bárhol él is,élete példájával és a beszéd tanúságtételével úgy kell megmutatnia a keresztségben magára öltött új embert és a bérmálásban elnyert Szentlélek erejét,hogy,aki csak látja jócselekedeteit,dicsőítse az Atyát,és jobban megértse,mi az élet valódi értelme,és milyen egyetemes az emberek közössége."(Ad Gentes;II.Vatikáni Zsinat:Határozat az egyház missziós tevékenységéről)
"Jaj nekem,ha nem hírdetem az evangeliumot!"(1Kor9,16)
Kedves Testvérek!Kezdjük el még ma!
Imádkozzunk sokat a jó papokért, de a megtévedtekért is, - az ítéletet pedig bízzuk Istenre.
Szerző: Kál Pista | 2010. április 23. 13:53:51
Testvérek az Úrban!
Vianney Szent János mondta: "Nem minden szent kezdte jól, de mindegyik jól végezte". Biztatásul mondom: legrosszabb esetben is, a fele már megvan:)
Jézus tanítványai a római katolikus egyházban, akiknek sokat köszönhetek:
Barsi Balázs
Böjte Csaba
Szerző: Elekes Zsuzsanna | 2010. április 21. 16:46:42
Történetem nagyon régen kezdődik. 10 éves koromig Nagymamám nevelt egészen csecsemő koromtól és mindennapjaimba szervesen beletartozott a templombajárás és a napi imádság. Örzöm, szinte egyetlen emlékként az imakönyvét, aminek kopásai a keze érintését idézi fel. Egy alkalommal volt egy szentmise Kaszap István emlékére. Fogalmam sincs mennyi idős lehettem, de mély nyomot hagyott bennem. Sajnos miután Mama meghalt az életem végtelenül kusza lett, sok-sok hányadtatással folytatódott, aminek következtében a hitélet teljesen hátrányba került, hiszen az "életben maradás" volt a tét. A biztonságba való reménykedéssel korai házasságot kötöttem, ami 10 év után felbomlott. Mindíg bennem volt az Isten keresése, tudtam, hogy létezik és VAN, de soha nem volt lehetőségem (most már tudom, hogy ez CSAK rajtam múlott volna) közel kerülni Hozzá. Második házasságomat a szentségben kötöttem, de ez sem vezetett vissza a katolikus egyházhoz. Nagyon kerestem a választ, tudtam hogy VAN Mindenható. 2000 környékén belegabalyodtam egy keleti vallási közösségbe, ahol tiszta szívvel próbáltam hinni az általuk felkínált Isteni képet. Sokat foglalkoztam a filozófiájukkal, igyekeztem, sőt néha még HITTEM is amit láttam és hallottam. DE! Azt az igazi megnyugvást, azt a mély szeretetet nem tudtam megtapasztalni, mint amikor elmentem Dévára segítőnek egy rövid időre. Számomra az volt a valódi felismerés, a valódi FELÉBREDÉS egy mély és kusza álomból. Amit ott tapasztaltam, az volt maga a boldogság. Ott döbbentem rá, hogy mindig is erre vágytam, erre a tiszta és minden feltétel nélküli HIT-re. Sajnos nem volt elég erőm ahhoz, hogy életemet úgy alakítsam, hogy vissza tudjak menni sok-sok időre. Családi és egzisztenciális "katasztrófák" sora következett életemben, amiknek viharai még most is a fejem felett lebegnek. Harcolok a munkanélküliséggel (is) és ezért sok helyen megfordultam. Egyik alkalommal egy irodába mentem, ahol reméltem, hogy tovább tudok lépni. Ez az iroda a budapesti Pálos szerzetesek épületében van, ahol a lépcsőfordulóban kis szórólap köteget vettem észre. Odavonzott, mint a mágnes. A szórólap pedig az volt: KI VOLT KASZAP ISTVÁN? Abban a pillanatban tudtam, hogy jó helyen vagyok! És sikerül az, amiért ide jöttem. Nagymamám kezét éreztem a szívemen, az ő írányítását és Isten jelenlétét. Ennek pár hete. Nem mondom, hogy gyökeresen megváltozott minden körülöttem, de már látom az utat, beteljesült, hogy ott, abban az irodában elkezdődhetett egy lehetőség, hogy kiutat találjak nehéz helyzetemből. 75 éve meghalt, 19 éves kispap aki segít egy közel 56 éves asszonynak. Mi ez, ha nem Isteni gondviselés? Sokat kell még tanulnom. Azért kérem Isten segítségét, hogy legyőzzem magam, be tudjam építeni a napjaimba az imát, hogy teljes lelkem át tudjam adni a hitnek. Hogy küldjön valakit, aki ebben fogja a kezem, mert egyedül (ráadásul, ha a környezet ellenkezésébe ütközik) nagyon nehéz.
Hálát adok BÖJTE CSABA testvérnek és egyben a dévai munkatársainak a felismerésért.
Hálát adok KASZAP ISTVÁN-nak, hogy szent életével segített egy óriási lépésben.
Szerző: B.Józsi | 2010. április 20. 14:52:34
Ahhoz képest "fiatal" vagyok, alig 2 gyerek édesapja, de eddigi életem során van már pár pap, aki életem mérföldköveinek lerakásakor meghatározó szerepet töltött be:
Erdély:
1. György Tibor - spontán hittanóráit megirigyelhetné bárki
2. Dávid György - semmi "susztergyónás"
3. Csintalan László - bár alig találkoztunk vele licistákként mégis mindannyiunk nevét tudta. Spontán hittanóráin lebilincselt mindannyiunkat!
4. Tyúkodi atya szigorú latin órái után jó volt az élet "bölcsességeiről" faggatni, kulcsszavakban ámította az egész osztályt!
5. Palya János atya - immáron az anyaországban - nyers, erős, határozott személyiség!!! Sajnálom, h. már nem nálunk szolgál!!!
6. Csergő Ervin atya: azt a kiegyensúlyozott misézést, kegyelem árad mindenütt, ahol megjelenik
7. Böjte atya is, igen, fejet hajtok kitartása előtt! A kapcsolat az égiek és közte nagyon szélessávú, tanusíthatják ezt az a sok gyerek akik életét megmentette!
Ez a világ a pénzért "él-hal", Böjte atya meg eme világ JÖVÖJÉÉRT, vagyis a jövő nemzedékért, azért a sok csöppségért!
Nincs büntelen,
hát magam sem vagyok az,
mégis büszke vagyok egyházamra, kereszténységemre és előljáróinkra is!
Szerző: zsuppn zolltánné | 2010. április 19. 18:49:05
Kedves Böjte Csaba Atya és csapata!
Nagyon örülök, hogy végre ilyen lehetőség is adódik, hogy véleményezzük a lelkiatyák munkáját. Köszönjük!
Én Főtisztelendő Alberti Árpád az Angolkisasszonyok Váci utcai temploigazgatójának elhívatott, kíváló munkáját szeretném felsorolni.
6 éve ismerem, a miséi különleges mondanivalóval telik meg. Rákospalotáról el kellett jönnie 10 év forradalmian lelkesítő munkája miatt, sok "baloldali érzelmű hívőnek?" nem tetszett, hogy a példaképe Prohászka Ottokár és Mindszenty bíboros úr, ezért renszeresen "feljelentették. Végül most a Szent Mihály templomban ad lelki útravalót Most Rákospalotáról kirajzunk a vasárnapi miséra legalább 80-an, hogy részt vehessünk a vasárnapi lélekemelő Szentmiséjét.
Na ilyen Alberi Árpád, mozgékony hitvalló, következetes és rendkívüli EMBER.
Köszönöm a JÓ ISTENNEK, hogy ilyen pappal találkozhattam.
Tisztelettel: Zsuppán Zoltánné, Márti
Szerző: Horváth Bertalan | 2010. április 17. 22:34:52
Az előttem szólókhoz hasonlóan sok szentéletű paphoz volt szerencsém nekem is eddigi életem alatt.
Gyermekkoromban plébániánkon főleg kamaszabb éveimben ott szolgáló Kiss Imre atya volt rám nagy hatással, aki később bérmaapám is lett. Rengeteget ministráltam nála, tulajdonképpen emellett a lelki vezetőm is volt, mindig rám szánta az időt ha szükségem volt rá. Rengeteg beszélgetés van mögöttünk, eközben rosszat róla sohasem tapasztaltam, egy tulajdonképpen szentéletű papot ismertem meg benne.
A gimnáziumi éveimet a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban töltöttem, itt értelemszerűen sok pappal találkoztam, és a szerzetesközösség erejével. Azzal, hogy milyen szép amikor egy pap egy életre szóló elhatározást téve minden erejét bevetve szolgál. Itt legnagyobb hatással Binzberger Ákos atya volt rám, de sorolhatom még az általam nagyra becsült papokat, mint például Hirka Antal atyát is. Ezek az atyák vállalták, hogy a papi hivatásuk mellett tanításban is tevékenykednek, ráadásul ez a két atya igen magas fokon űzte a tanítást.
Az egyetemet Budapesten végeztem, itt viszonylag hamar Bíró László püspök atya csoportjába kerültem, házasságkötés után házascsoportjába. Őtőle, és az általa alapított közösségektől is elmondhatatlanul sokat kaptam, őt feltétlenül szentéletű embernek tartom.
Böjte Csaba atya mellett nem szabad szó nélkül elmennem, örök lelkesedésével csodálatos példát állít elénk, minden szavát szívesen iszom, elvarázsoló érzés az előadásait hallgatni.
Az összes többi atyának is, akivel életem során kapcsolatba kerültem, ezúton köszönöm meg kedvességüket, és azt, hogy a szent cél érdekében egész életre szóló felelősséget hordanak magukkal és szolgálnak.
Hadd említsem meg még névrokonomat, Horváth Bertalan atyát, aki Dunaharaszti káplán, miséi sokat jelentenek nekem. És még Roska Péter atyát rendkívül karizmatikus és lelkes munkája miatt.
Sok-sok köszönettel nekik,
Horváth Bertalan
Szerző: Kunszt Marietta | 2010. április 15. 20:18:28
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
"Az Egyház természetfölötti elemeit tekintve szent, de gyarló emberekből áll, és számolnia kell a bűn jelenlétével. A zsinat a Krisztus és az Egyház közötti párhuzamot így írja le: 'Krisztus szent és szeplőtelen volt (Zsid 7,27), mentes a bűntől (2Kor 5,21), és népe bűnének kiengesztelésére jött (Zsid 2,17). Az Egyház ellenben esendő embereket gyűjt össze, azért szentsége mellett állandó tisztulásra szorul a bűnbánat és a megújulás útját járja'. A végső cél az, hogy Krisztus kegyelméből egykor egészen tiszta és szent legyen. Annak kell megtisztulnia, ami itt még földies és törékeny." (Egyház szentsége) Magyar Kurír
A katolicizmusnak: "van egy szellemi magaslata,ahol nincs más csak Poézis. Vigasztalás. Az "egzakt tudományosság nihilizmusából" nem vezetheti ki más a világot csak ez a katolikus Poézis." Márai Sándor
II. János Pál pápánk temetésén az egész világ jelen volt, fejet hajtott, ezzel is elismerve nagyságát, szolgálatának értékét, XVI. Benedek pápánk eltévelyedett világunkban hirdeti Isten szeretetét és emeli fel szavát az elesettekért, szegényekért, üldözöttekért.
Püspökeink, papjaink mázsás terheket cipelve küzdenek értünk, nap mint nap, hogy a világ, a hívők, és nem hívők bűnei, tisztátalanságai miatt imával, engeszteléssel, cselekvő szeretettel segítsék utunkat Istenünk felé.
Hála és köszönet értük!
Dicsőség az Úrnak!
György, csepeli plébános atyánk, szeretettel hív bennünket, hogy kövessük Jézust. Szeretetteljes, szelíd, gondoskodó, állhatatos a jóban, gyémánt kemény az igaz képviseletében. Küzd a lelkekért. Fáradhatatlan. Lelki vezetőként rendkívüli empátiával, Jézus áldozatát, Isten kegyelmét, a Szentlélek erejét, segítségül hívva és átadva, nagy szeretettel, határozottan a jó, a szép és igaz dolgok mellé állva segíti lelkemet lépésről lépésre, megértéssel, elfogadással, erőt adva, ha kell szigorúan, mikor mit kell, ahhoz, hogy igyekezzek Jézus nyomán haladni. Valóban hitelesen kiáll a jó és igaz mellett, valóban fontos számára a lelkünk. Mondatai nagyon megtalálnak.
Szentbeszédei lelke mélyéről hatolnak szívünk mélyéig. A szentmisék után más lélekkel megyünk a világba.
Kóczán Árpád atya gyönyörű, sugárzó és mély szentbeszédei Isten igéiből, tanításából, táplálkozva a művészetekből, tudományból, természetből, a világból vett példákkal érthetővé, elképzelhetővé, élhetővé válik ..., páratlan humora, kedvessége, közvetlensége, gondoskodása, szolgálata szép példa Isten szeretetének közvetítésére, állhatatos kitartása a jó, a szép, az igaz mellett, annak következetes képviselete erőt és támaszt adó. Biztatása által megpróbálunk szeretetet, igazságot, jóságot, szépséget vinni mások életébe, a nehéz, embert próbáló helyzetekben tudni, hogy "vizsgázunk" de jutalmunk nem marad el...
Szentbeszédeinek mondatai, gondolatai lelkünket megérintik, hordozzuk, időnként eszünkbe jutnak, derűt, erőt adva a kereszthordozáshoz.
Katona István atya Szentlélek szemináriuma egy életre szóló csodálatos, erőt adó ajándék, meghívás.
Böjte Csaba atya határtalan sugárzó és cselekvő sokoldalú szeretete fényt gyújt a világ sötétségében, vissza, vissza térünk tanításához amelyet mélyen áthat a hit és a gyönyörű, szelíd, de elszánt Isten felé vezető úton való haladás. Csodálatos erőt közvetít. Nagyszerű, hogy gyakran hallhatjuk Őt, olvashatjuk leveleit, könyveit, biztatásait, eljön akihez csak tud, hogy személyesen ossza meg velünk a kincseket amelyet már megtalált, nap mint nap újból felfedez Istent követve ...
Bíró László püspök atya lelkigyakorlatai, szentbeszédei, szolgálata, levelei életünk legfontosabb területein adnak hiteles válaszokat naponta felmerülő kérdéseinkre. A legbonyolultabb dolgokban is segít felismernünk a lényegest, az átláthatót. Szolgálata, embersége, közvetlensége, bölcsessége nagy ajándék számunkra.
Spányi Antal püspök atya sugárzó hite, cselekvő szeretete, derűje, elkötelezettsége, szívjósága, kitartása a jóban, az igazban, fáradhatatlansága megérint és további szolgálatra, szeretetre hív, amit másokkal is meg kell osztanunk példája nyomán.
Dr. Finta József atya lelkigyakorlatai, szolgálata, a legnehezebb életfeladatokhoz jó kedvet, hangulatot adva, megnyugtatva, erőt adva saját szolgálatunkhoz segíti utunkat.
Dr. Bábel Balázs püspök atya, Kis Rigó László püspök atya, Dr.Veres András püspök atya, Dr. Ternyák Csaba püspök atya, és Dr.Székely János püspök atya: elkötelezettségük, segítő és ajándékozó szolgálatuk, Isten szeretetének drágagyöngyei, kincsei amelyekben bennünket részesítenek, odaadón megosztanak velünk.
Hála és köszönet értük!
Dicsőség az Úrnak!
Szerző: T.Mária | 2010. április 15. 05:13:04
Ezeket a rossz híreket hallva a papokról elszomorítanak engem,mert tudom, hogy milyen kárt tehet azok lelkében, akik különben sem kedvelik a papokat.
Én meg - pedig nem vagyok már fiatal - sok,sok jó pappal találkoztam életemben, hála érte Istennek!!! Azokat a papokat sorolom most fel, akik mély benyomást tettek rám hitükkel, egyéniségükkel, akikben megláttam Isten arcát! Ilyen volt FÖLDI DEZSŐ ATYA, MANDULA JÓZSEF ATYA, MÁRTON MIHÁLY ATYA, MÉKLI ATTILA ATYA, BÁRÁNY BÉLA ATYA. Őket személyesen ismertem. De nagyon szeretem hallgatni és sokat adnak nekem: PÁL FERENC ATYA, KERÉNYI IMRE ATYA, BÖJTE CSABA ATYA, BARSI BALÁZS ATYA, SZÉKELY JÁNOS ATYA. És sokan, sokan vannak, sokáig lehetne sorolni.... Sajnos botrányok mindig lesznek az egyházban is, de most ebben a végsőidőkben, melyben élünk, valószínű valóban több, talán mint más korokban. A Gonosz nagyon működik, de ezt a magunk életében is érezzük! Ők, a papok pedig most még nagyobb támadásnak vannak kitéve éppen ezért!! Isten áldja meg őket, és imádkozzunk értük, azokért pedig főleg, akik a botrányokat okozzák!!Szerző: Mariann | 2010. április 14. 12:30:47
"az dobja rá az első követ,aki nem vétkezett"Jézus örök érvényű szavai jutnak eszembe-emberként hogyan is ítélhetnénk meg embertársainkat,mégha azok papok is?Rengeteg atyával találkoztam életem folyamán,de mindig szeretettel gondolok rájuk,mert a többség igen is teljes szívvel-lélekkel éli hivatását.Az utóbbi időben rám nagy hatással Böjte Csaba atya munkássága van ,ő a korunkolyan csillaga,akire bármikor felnézhetünk.Ha valami,akkor a szeretetben vetett hit segíti ki a mélységes válságból az emberiséget-és ebben a papoknak fontos szerepe volt,és lesz.
Szerző: Tündi | 2010. április 13. 09:30:43
Hálaadással van teli a szívem Lelkiatyáimért, akik Isten útjára hívtak, megszólítottak, ezen az úton terelnek és kísérnek.
Gyermekkorom lelki támasza Mészáros József atya volt és nyaranként Vangel Imre atya. -Hála legyen értük!
Hálát adok Podmaniczki Imre atyáért, akivel hosszú évek óta szolgálunk együtt, megtapasztalhattam az Isten utáni lelkesedését, örömét, önzetlenségét és "szívét". -Hála legyen érte!
Hálát adok Dr. Pajkó László atyáért, aki kivállóan foglalkozott az ifjúsággal! - Hála legyen érte!
Hálát adok Farkas János atyáért (Ágasegyháza), az örömteli szentgyónásokért, a sok biztatásért! -Hála legyen érte!
Hálát adot Kiss Józsi atyáért (Szabadszállás), aki kíséri az utamat, utunkat és szereti Tamást!!!! - Hála legyen érte!
Hálát adok Dr. Bábel Balázs érsek atyáért, aki úgy érzem "próféta". Köszönöm a szilárd hitét, Istenben való reményét. Köszönöm, hogy Isten Országáért fáradozik! -Hála legyen érte!
Hálát adok Fábián atyáért (Keszthely), akinek életén keresztül Isten gondviselő szeretete árad, aki olykor velünk együtt sír és szereti Tamást! -Hála legyen érte!
Hálát adok Böjte Csaba atyáért, aki a reményt hozta el a mi templomunkba is és az emberi szívekbe. Köszönöm, hogy teszi is, amiről beszél. Isten munkatársa! - Hála legyen érte!
Hálát adok a solti esp.kerület papjaiért külön-külön is, köszönöm Istenem, hogy ismerhetem őket. -Hála legyen érte!
Áldd meg Uram, nem utolsó sorban a Diakónusokat és különösen az én Férjemet, akinek nagyon sokat köszönhetek!
Szerző: Móni | 2010. április 12. 12:58:47
Nagy hálával tartozom Istennek, hogy olyan papokkal találkozhattam, mint Barsi Balázs, Böjte Csaba, Bálint Andor, Horváth Zoltán, Török Csaba, Bíró László, Tempfli József atya, és nem is tudok mindenkit felsorolni, annyian vannak még:-)
Köszönöm Istenem, hogy ilyen papokat adtál nekünk!
Szerző: Adri | 2010. július 08. 21:21:51
Csak jót tudok mondani az atyákról. negatívat nem tapasztaltam. Példalént hozhatnám: Pajor András atyát aki Óbudán volt káplán /Khirer atya mellett/, Ő készített fel sokunkat a bérmálásra. Nagyon aranyos, szigorú, a hitéért és a hazajáért, magyarsága mellett igenis kiáll. Óbudáról elkerült Mohorára, onnan a Kassai térre. A Kassai téren plébános. Khirer atya jó lelkipásztor. De Szőke Lajos atya is volt Óbudán káplán, ő róla is csak jót mondhatok. Most a ferencesekhez járok a Margit körútra. Az ottani atyák fantasztikusak. Nagyon kedvesek és aranyosak. Említhetném a plébánost P.Horváth Achilles atyát, a mi hittancsoportunknak 1 hónapban 1x a 4 alkalom közül Ő vezeti a hittant, de szinte mindig ott van a hittancsoprtuink szentségimádásán is. Megemlíteném még Róbert atyát, Cirill atyát, Miklós atyát, Dobszay Benedeket /Bencét/, aki a vasárnap esti 1/2 8-as ifjúsági misét celebrálja. de ott van a sekrestyésünk Rókus testvér. Konkrétan őket ismerem jobban, a többi atyát nem annyira. vsatlakozom azokhoz, akik említették Böjte Csaba testvért, hát az Őáldozatos munkájához nincs is mit hozzáfűzni, önmagáért beszél és a többiek már szépen megfogalmazták. Köszönjük minden atya áldozatos és szeretetteljes, sokszor fáradtságot nem kímélő munkájukat! Az Úr áldja és őrizza meg Őket, óvja és védelmezze! Sok kegyelmet Nekik!
Szerző: K.Eszter | 2010. július 04. 16:54:53
Eletemben eleg sok pappal talalkoztam otthon is es a messzi tavolban is akiktol csak jot kaptam. De eletem legnagyobb fordulo pontjanak tekintem azt amikor Csaba testverrel osszehozott a jo Isten. Megrenditethetetlen hite, ember szeretete, a kicsinyekert ,az elhagyatottakert folytatott kuzdelme egesz eleteben , magyarsaga, hazank szeretete sokunk eletet 180 fokos szogben megvaltoztatta. Nem talalkoztam meg olyan emberrel mint O aki allandoan masokert dolgozik es meglatasai olyanok ,hogy az ember kozelebb kerul az Urhoz es amennyire lehet csatlakozni probal ahhoz az uthoz amin O elindult. Minden szentbeszede ujabb es ujabb gondolatokat ad es latni azt a rajongast amivel az altala felkarolt gyerekek korul veszik , a szeretetet,bolcsesseget amit Tole kapnak a jo Isten kulonos ajandekanak tekintem.Az imam es a keresem Urunkhoz az, hogy vigyazzon Rad es aldjon meg ket kezevel mind azert amit mindannyiunknak nyujtasz es ,hogy eletmento munkadat meg hosszu ideig folytasd .
Szeretettel Eszter
Szerző: Rács Timi | 2010. szeptember 01. 19:54:03
Gál Károly: Kozármisleny. Ő olyan ember, akinek minden szavát érdemes megszívlelni. Még nagyon fiatal, de igazi értéke városunknak. Hálás vagyok Istennek, amiért megismerhettem.
Böjte Csaba: Ezt nem tudom szavakba önteni. Egyszerűen csodálom őt. Isten tartsa meg nagyon sokáig, mert nagy szüksége van ennek az erkölcstelen világnak rá. Egyszer megáldott, sosem felejtem el.
Gaál Mariann: Református lelkész: Kozármisleny Végtelenül kedves és megértő, figyelmes és nagyon igyekszik összetartani a gyülekezetét.
Szerző: zilahy | 2010. október 02. 16:26:44
Figyelemmel kísérem a hozzászólásokat.Jó kezdeményezésnek tartom.Ami elgondolkoztat ,hogy milyen kevesen nyílvánítanak véleményt ,főleg a határontúliak .Talán nem is a közömbösség,hanem a magasra állított mérce az oka , azt hiszik ,hogy a papok hibátlan emberek :ilyeneket nem ismernek. A másik ok, az anyagi jólét mindenek előtt ,ha ez megvan nincs szükségük "papra ". Nálunk még a kommunista agymosás is "segített"abban,hogy elforduljanak az egyháztól.
Néhány atya, akire szeretettel és tisztelettel gondolok :DR. TYUKODI MIHÁLY ATYA, PATER DÖMJÉN KAPLONYI HÁZFŐNÖK,PATER BONAVENTURA,GYULAI LÁSZLÓ TANÁR ÚR....NYUGODJANAK BÉKÉBEN!
BÖJTE CSABA ATYA élete ,munkája példaértékű! ISTEN ÁLDJA !
dR. TEMPFLI IMRE ,BÖJTE MIHÁLY ,SZILVESZTER ATYA ?sokat tesznek a közösségért ,amelyben dolgoznak.Csak köszönetet lehet mondani nekik.
Szerző: Dóra | 2011. június 23. 08:52:48
Szeretnék 2 papot megemlíteni, akik meghatározó személyek, lelki vezetők életemben: Nagy József plébánost, valamint Böjte Csaba testvért. Árad belőlük az öröm, szeretet, béke. Valóban Isten küldöttei. Köszönet József atyának kedvességéért, bátorításáért, a fiatalok szeretetéért, tanításáért, Csaba testvérnek áldozatos munkájáért, példamutatásáért, tanításáért (szentbeszédek, könyvek, levelek), valamint humoráért, közel hozza Istent. Nagyon sokat tanultam tőle!! Áldja meg őket a Jóisten, tartsa meg sokáig erőben, hitben, szeretetben!
kedves olvasók! Én református vallású vagyok, de megmondom őszintén eddigi életem során legmélyebben a lelkemet Böjte Csaba szavai érintették meg, az elmúlt év során amióta elkezdtem mélyrehatóan olvasni és át is gondolni a szavait, írásait, úgy érzem, más ember lettem. Őt azomban nem kell bemutatni, érte beszélnek a nagyszerű tettei és az a sok - sok megmentett élet, akit nevel és felnevelt. Nincs elég szavam, hogy megköszönjem neki, amit minden nap értünk tesz.
Sajnos kis koromban nem részesültem túl sok vallásos nevelésben, felnőttként kezdtem el mélyebben megismerni Istent. Szerencsére azomban életem során nagyon sok olyan jólelkű, a szó valódi értelmében vett lelkésszel találkoztam, hogy van kit kiemelnem Csaba testvéren kívül is.
Először is kezdeném Bogya kis Ferenccel, aki Szatmárnémetiben református lelkész és a konfirmációra való felkészítés első évét ő tartotta. Jól elmlékszem arra a 2003 kárácsonyi beszédére, ami annyira megragadt bennem, hogy a mai napig is nagyon sokszor eszembe jut (pedig már 8 éve...). Ő volt az első aki kinyitotta a szemem, hogy a szószéken nem ezer éve lejárt unalmas szövegeket hallhatok, hanem olyan dolgokat, ami igen is a mindennapi életben segít! Nagyra tartom Bartos Károly jelenleg Papolcon szolgálatot teljesítő református lelkészt is. Olyan széleslátókörű, értelmes, türelmes ember, hogy az ritkaság. Neki is olyan szónoklatai vannak, hogy az ember a padban úgy érzi neki mondja személyesen :). Most hogy új városba költöztünk, egy lelkész házaspár, Szabó László és Edit az, akit a Jóisten az utunkba sodort. A lelkész úr felesége a kisfiunk ovónénije, ritka becsületes és szeretetre méltó ember ő is.