Bohn István
Szerző: nagymama | 2010. április 29. 09:45:31
Körülményeimből adódóan nagyon sok papot ismerhettem meg, és mindegyiküknek nagyon sokat köszönhetek.
Pelsőczi Ferenc volt az 1. pap, akitől a hitben való elinduláshoz segítséget kértem 28 évesen. Bár éppen beteg volt, nem küldött el, hanem szeretettel fogadott. Életének utolsó perceiben szolgált a gyilkosainak.
Hitünk igazságainak megismerésére Bohn István atya vezetett el, szolgálata nagy áldás Egyházközségünknek.
Fáradhatatlanul szolgált még nálunk életének utolsó percéig Rónay László atya.
Az akkor a Ferenciek terén szolgáló Katona István atya vezetett be a Szentlélekben való életbe, és Ő volt az, aki több évtized kihagyás után Édesapám életgyónásának az Úrhoz való közvetítésével elindította őt a hitben járás útján.
Megismertem példaadó életű és szolgálatú ferenceseket is: Faddy Ottmárt, Bagyinszki Ágostont, Fejes Antalt, a pasaréti Grácián atyát, és közvetetten, műveikből és szolgálatukból Barsi Balázst és Böjte Csabát.
Sokat köszönhetek a Szent Imre Templom-beli Birinyi Józsefnek, Oloffson Placidnak, Kállay Emilnek és Brückner Ákos Elődnek, aki fáradsággal nem törődve járt meg gyalog 4 emeletet, hogy a Betegek Szentségét és at Oltáriszentséget kiszolgáltassa haldokló Édesapámnak.
Hálás vagyok, hogy megismerhettem még Lelovics Lipótot, aki a bérmálkozásomra való készülésemben segítségemre volt, Forrai Botondt, Lipp Lászlót, Kemenes Gábort, Gál Pétert, Janig Pétert és az Alkoholista-mentő Misszióban is tevékenykedő Jakus Ottót és az Erdélyből áttelepült Tompa Józsefet.
Papnövendék kora óta ismerhetem a segítőkész, imádságos lelkű Virágh józsefet.
Most ők jutottak eszembe, a sor nem teljes, de a felsoroltak megegyeznek abban, hogy hivatásukat áldozatkészen végzik, illetve végezték halálukig, az Úr dicsőségére és a lelkek megmentésére.
Szerző: Regina | 2010. május 06. 10:26:07
A papokról cak jót tudok írni, érezni, gondolni.
Gyerekkorom első papja Kiss István Atya - a hosszú ruhájában labdázott velünk, a fiúkkal a focit rúgta. Nekem csodás emlékem van róla: egy alkalommal nem tudtam elmenni a hittanra. A többi társammal egy csíkos kis papírra írtam neki, hogy ne haragudjon rám ezért, szépen kedvesen megfogalmazva. Később elmondta a nagymamámnak, hogy oly kedves volt a levél, hogy őrzi és évekig őrizte levelei között. Mert fontosak voltunk számára.....
Aztán sorolhatnám a papok neveit akik sokat jelentettek életem lelki előmenetelében. Jelenleg Bohn István Atya Törökbálint papja ad sokat a lelki fejlődésben. Ő is jóságos, szerény, alázatos ember, aki nemcsak tanítja, hanem megéli a Krisztusi tanításokat.
De említhetném Erdélyi Pap vezetőinket, akik közül közeli, szívélyes kapcsolat alakult ki: Berszán Lajos Atya a Gyimesekben. Aki csendes elgondolkodásában olyan mély lelkiséget ad, egy egy bölcs történetével, tanulságos példáival, hogy sokszor a könnyünk pergett.
Szilveszter Imre Atya, aki szintén közvetlen, emberszerető, barátságos, jóságot és békét árasztó ember.
Ambrus Vilmos Püspökanya, aki mindig elérhető, akihez be lehet térni bármikor szívesen lát.
És a felsorolásnak nincs vége...... sorolhatnám azokat az atyákat akik életemben az útamon segítenek, szóval, gondolattal, jósággal és szeretettel.
Csak jót kaptam tőlük, csak jó pásztor módján terelés.
Isten áldja őket.