Aczél László Zsongor

                Nagyon megörültem Böjte Csaba atya kezdeményezésének (minden szava, cselekedete csodálattal tölt el): tegyünk tanúságot nagyszerű, szent életű papjainkról, hogy ne csupán az egy-két eltévedtről harsogjon a sajtó.

                Nehéz dolog a sok jó, példás életű lelki atya közül kiválasztani a legjobbakat. Csak néhány nevet említek: †II. János Pál pápa, Bíró László püspök atya, Böjte Csaba és †Máthé Teodóz ferences atyák, Kerényi Lajos piarista atya, Kühár Ede bencés atya, Kuklay Antal atya, †Szabó Lajos lazarista atya …

                Mi Budapesten a Sziklatemplomba járunk, ahol az egyetlen magyar alapítású Pálos Rend szerzetesei végzik áldásos tevékenységüket. A mennyország felé vezető úton nemcsak az isten- és emberszeretetre tanítanak, hanem a magyarság szeretetére és szolgálatára is segítenek minket.

                A Sziklatemplomban 2011-ben négy pálos atya szolgál:

                P. Bátor Péter Botond tartományfőnök, aki nagyszerűen vezeti a budapesti, a pécsi, a márianosztrai és a pálosszentkúti kolostort.

                P. Györfi Béla Szabolcs, aki főleg a fiatalokkal foglalkozik, és nagyon lelkiismeretesen készíti fel őket a szentségek felvételére. Szeretjük hallgatni buzdító szavait.

                P. Hesz Árpád Attila, aki jelenleg Ausztriában folytatja egyháztörténelmi tanulmányait.

                Most dr. Aczél László Zsongor atyáról szeretnék bővebben írni, aki a leghosszabb ideje szolgál itt a Sziklatemplomban:

                2010. augusztus 22-én volt 50 éve, hogy Budapesten fogadalmat tett a Pálos Rendben, de ezt akkor – a tiltó állami rendelkezések miatt – még titokban kellett tartania. Székesfehérváron szentelte pappá 1965-ben Shvoy Lajos püspök atya. 1969-ben pedig utódja, Kisberk Imre püspök atya központi szolgálatra rendelte a püspöki szertartások vezetőjének és személyi titkárnak, majd a következő évben (a liturgikus szövegek magyarra fordítása nagy munkájához) az Országos Liturgikus Tanácsba is delegálta, ahol 36 évig dolgozott, ebből az utolsó három évtizedet annak titkáraként. Ezt a munkát a rendszerváltás után is folytatta, amikor már a Pálos Rend újra hivatalosan működhetett, s elöljárója 1990. augusztus 1-jével a Sziklatemplom igazgatójának nevezte ki, illetve 1992–1999 között a halásztelki plébánián végzett lelkipásztori szolgálatot.

                Szívesen hallgatjuk magasröptű, de mégis érthető, példákkal gazdag szentbeszédeit nemcsak a Sziklatemplomban, hanem a Magyar Katolikus Rádióban is, illetve többször nézhetjük a TV képernyőjén, sőt DVD-n is, vagy olvassuk visszaemlékezéseit a Parázs a hamu alatt című könyvében, amelyben a pécsi cserkészek (1947) – 1952 –1965 éveket felölelő katakombaéletéről szól.

                A Sziklatemplomból minden évben elzarándokolunk vele egy-egy ősi pálos templomhoz vagy kolostorromhoz, ahol elődei imádták Istent, elmélkedték és hirdették Krisztus igéjét. Nekünk is jó ezeken a szent helyeken csendben elmélkedve megélni Isten jelenlétét, szeretetének sugárzását.

                Húsz éve minden Pünkösdvasárnap reggel 6 órakor a pilisszentléleki pálos kolostor romtemplomában Rendje képviseletében részt vesz a Szentlelket hívogató szentmisén. Csodálatos élmény, ahogyan a szabad ég alatt hogyan ölel át minket a fény és az Isten!

                De Zsongor atya a Sziklatemplomban is sok-sok szeretettel misézik és prédikál, gyóntat és keresztel kicsiket és nagyokat egyaránt, vagy áldja meg a házasulandó fiatalokat. Nagy empátiával érez rá a testvérek lelkére, ezért az egykori állomáshelyeiről is szívesen felkeresik őt a hívek, akik most is lelkiatyjuknak tekintik. Nyugalom, békesség, szeretet árad belőle, ez vonzza az embereket. Hatásos a jó példája és a szeretete. Akkor is tud mosolyogni, amikor már századszor magyaráz meg nekünk valamit, és mégsem értjük.

                Zsongor atya 1999. október 14-től vezet bennünket csütörtökönként 18,30 órai kezdettel a Szemlélődő ima útjain. Immár több, mint 400 imaórán tanít arra, hogy a lelki élet tizenkét lépcsőfokán hogyan kell (1) lecsendesednünk és (2) összeszedetten imádkoznunk; hogy Isten (3) a jelenlét imájából hogyan vezet fel (4) a sötétségből (5) a fényre, ahol (6) Isten az ő békéjében részesíti az embert, (7) közli magát vele, s (8) a szeretetben magához ragadja, hogy (9) eljegyezze és lefoglalja magának a lelket. A (10) lelki frigy imaszakaszában már örömujjongással konstatálhatja az ember, hogy kegyelemből, ingyen kapjuk az Istennel való betöltődés, a vele való egyesülés élményét. Csak Istenre kell figyelnünk és rámosolyognunk, aki már ránk mosolygott, hiszen ő előbb szeretett minket (1 Jn 4, 19). Isten ajándékából ennek a szeretetnek a szemlélésében és örömteli befogadásában megélhető az egymásban való gyönyörködés imája, a szívek egyesülése, a lelkek csodálatos egybehullámzásának harmóniája, s megvalósul a teremtés célja: Isten legyen minden mindenben! (1 Kor 15, 28). Ezt az imaszakaszt követi (11) az Istennel való együttszeretés imája, amelyben Isten az ő üdvözítő tetteiben részesíti a lelket. Isten üdvözítő szeretete a mennyei életben (12) a Szentháromságos egy Istennel való végleges egyesülés imájában bontakozik ki majd örökre.

                Zsongor atya ilyen kincseket közvetít nekünk a „Szemlélődő ima útjai” című imaórákon. Ha igyekszünk betöltődni ezekkel a szent gondolatokkal, ha egész nap Istenre figyelünk és törekszünk szeretetével betöltődni, akkor megtapasztalhatjuk: megváltozik a lelki világunk, vagyis az Istennel és embertársainkkal való életünk; megoldódnak a sokszor évtizedes problémáink is, mert Istennel s Istentől és övéivel lesz boldog az életünk.

                Hálás szívvel köszönjük Zsongor atyának és a többi paptestvérnek, hogy önfeláldozó életükkel, imáikkal, jó példájukkal, tanításukkal az Úr szeretetét sugározzák felénk, és vezetnek minket Istenhez, aki a Szeretet (vö. 1 Jn 4, 8).

                                                                                                      Mária